-Elég sajátos hangulatú számokat írsz, amelyekben sokszor hagyományos akusztikus hangzás keveredik az elektronikával. Hogyan születnek a számok?
-A hangszereket általában én magam játszom fel. Több mint 15 éve dobolok, úgyhogy az elég jól megy. Emellett, még basszusozom, és valamennyire akusztikus gitáron is boldogulok. Na nem vagyok egy virtuóz, az akkordokat sem ismerem annyira, mint egy jazz zenész, inkább a játék ritmusára koncentrálok. De nagyjából van egy elképzelésem, hogy kb. mit szeretnék hallani, és aztán addig próbálkozom amíg kijön.

-Eddig az akusztikus része, és aztán?
-Ha ez megvan, jöhet az elektronika. A felvételeket "utókezelem" szoftveresen, meg szekvencerekkel. Szépen felvagdosom őket, aztán elkezdem jó vastagon effektezni.

-Lehet rólad tudni, hogy a dob a kedvenc hangszered. Általában az ütemeknél kezdődik a számírás?
-Ez mindig változik. Nincs receptem, vagy állandó munkamódszerem. Beugrik egy dallam, feljátszom. Párszor előfordult már, hogy épp zuhanyozom, dudorászok, aztán valamelyik számhoz beugrik egy jó basszus téma. Félig beszappanozva kirohanok a fürdőszobából, és felveszem. Ha több idő jutna arra, hogy a zenekarral dolgoznunk, valószínű, hogy kb. úgy írnánk a számokat mint mondjuk a Cinematic Orchestra (A legendás Ninja Tune-nál lévő trip- hop nagykirályok. Súlyosan belassult jazzes, utaztató zenében valószínűleg a legjobbak között vannak. – a szerző). Ők lemennek a próbahelyükre és régi jazz felvételekre játszanak rá. Aztán a legjobb részeket kiválogatják és ebből rakják össze a számaikat.

-Az elektronikus műfajoknak, vagy akár a hip- hopnak alap eleme a más számokból vett hangminták használata. Az, hogy viszonylag keveset mintázol, miért van?
-Áh, azt inkább nem. Régebben még csak- csak. De ez az állandó hiszti a mintázás körül nekem elvette a kedvem. Nagyon bonyolítja a dolgokat, mindent jogilag tisztázni, egyeztetni, papírozni. Na, ehhez nincs kedvem. Inkább a saját magam feljátszom, vagy közösen felveszek néhány részletet valamelyik zenész ismerősömmel és aztán később ezzel dolgozom.

-Sokan szeretik a számítógépen összerakott számokat élőben előadni. A zenekarral való fellépéseket nem annyira szereted?
-De, de. Van egy együttesem is, amivel a saját számaim átdolgozásait játszunk. Azt mondanám, hogy az együttes állandó átalakulás alatt van. A lemezeimen hallható effektezett, viszonylag visszafogott hangzást elég nehéz élőben előcsalogatni. Azt meg nem akartam, hogy úgy szóljunk, mint valami nyomi Blues Brothers banda. Úgyhogy a zenekart állandóan fejlesztjük. Egyébként még 2001 amikor a Tru Thoughts-nál (Ez egy remek független kiadó, olyan nevekkel mint a Quantic, vagy Alice Russel – a szerző) voltam akkor merült fel először, hogy a számokat élőben szeretném előadni, vagy inkább DJ-znék. A DJ fellépéseket könnyebben össze tudtuk hozni, és persze olcsóbb is, mint egy x tagú banda, szervezése. A dolog jól beindult, és most már mindenfelé utazgatom a lemezeimmel. Mivel most van elég buli, ez egy kicsit háttérbe szorítja az élő fellépéseket.

-Ha választani kellene az élő fellépések és a DJ-zés között?
-Dobolni nagyon szeretek. Az elég frankó, ahogy a dob húzza magával a számokat, ahogy energiát ad a zenének. Szóval, ha választani kellene, alighanem inkább dobolnék.

-Milyenek találod a jelenlegi downtempo felhozatalt?
-Őszintén szólva nem nagyon izgat. Tengernyi sok az előadó és a kiadvány, de valahogy uncsi. A mostani downtempo előadók közül nincs olyan, aki kiugróan jó lenne, vagy nagyon tetszene. Zeneileg, mintha mindenhol ugyanaz lenne, ugyanazok az emberek, akik ráadásul mind egymás zsebében vannak. Én részemről próbálok eltávolodni ettől a vonaltól, próbálok nyitni a rock irányába. Mostanában inkább régi 90-es években felvett hip-hop lemezeket hallgatok. Olyasmiket, amiket a budapesti fellépésen is játszottam.

-Az új lemezedet is ezek a hatások határozzák majd meg?
-Igen, inkább valahol a rock és funk határán lesz némi hip-hopos hatással. Mint mondjuk a régi Beck vagy Lenny Kravitz lemezek. Kamasz koromban, rengeteg Hendrixet, régi AC/DC-t, ja és Kiss-t hallgattam. Ezek voltak azok a zenék, amik miatt elkezdtem dobolni. Különösen Hendrix dobosa Mitch Mitchell volt rám nagy hatással. Az új anyag ráadásul terveim szerint valamivel könnyebben érthető is lesz, hogy több lemez adjak el.

-Nem mondod, hogy egy ilyen jó nevű kiadónál, 3 nagylemez és ennyi lemez után lemezeladási gondjaid vannak.
-Jó, nem nyomorgok, de a technika eléggé megváltoztatott sok mindent. Vynil-t eladni szinte lehetetlen. Mivel minden fent van a neten így elég nehéz rávenni az embereket arra, hogy megvegyék a lemezeket, ami aztán eléggé betesz nekem is. A tegnapi budapesti fellépésen is odajöttek, hogy de jó mindig letöltik a lemezeimet a netről. Ja, mondom jó, köszi!

-De azért lesz új lemez?
-Persze, nem adom fel. A harmadik LP-m a "Useless Wooden Toys" nem olyan rég, 2005 nyarán jött ki, de már írom a következő lemezre a számokat. Jó esetben augusztusra befejezem és valamikor ősszel, vagy az év végén már kint lesz. De különben sem pihennék, most filmekhez is írok pár zenét. Nem rég egy gördeszkás DVD-n a Quickflicks-en volt pár számom. Úgyhogy van mit csinálnom.