A film Amerika első „hírességének”, Jesse James, a hírhedt bandita halálának
körülményeit hivatott bemutatni. A James fivérek és bandájuk nevéhez több vonat
és bank kirablása fűzödik, melyeket az 1870-es években hajtottak végre. Jesse
alakját Brad Pitt formálja meg, de a főhős mégesem ő, hanem az őt meggyilkoló
Robert Ford, akit Casey Affleck, Ben Affleck öccse kelt életre. Robert fiatalon
kerül a hírhedt bandába fivére révén, s szinte isteníti Jesse-t, hozzá akar
hasonlítani, s el is nyeri bizalmát, Jesse jobbkeze lesz. Na, de akkor mégis
miért akarná megölni?

A film ezt a lélektani folyamatot kívánja
bemutatni, melynek eredménye, hogy a cselekmény szinte a nullára redukálódik.
Vagyis nem a nullára, hanem arra, hogy Jesse időnként megver vagy megöl valakit,
majd ettől teljesen kiborul, esetenként sír is. A környezete pedig csodálkozik,
a legtöbben félnek, hogy ők lesznek a következők. A konfliktus Jesse és a
bandatagok között az utolsó akciójuk utáni árulásból adódik, bár ez elég
homályos, nem derül, ki, hogy pontosan mi, talán mert nem ez a lényeg, bár azt
hiszem, a három órából telt volna rá. Sokszor azt se lehet tudni ki kivel van.
Talán nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy a végén Ford megöli Jesse-t, mivel
ez a címből is kiderül.
Ezek után mindenki gyáva féregnek tartja őt, pedig Ford
elismerést és hírnevet várt. A gyilkosság után nyugodtan bízhatták volna az
életben maradt szereplők sorsát a néző fantáziájára, ehelyett szájbarágó
stílusban mutatták be és mesélte el a narrátor, hogy Ford mennyire megbánta
tettét stb.

Brad Pitt korábbi filmjei alapján igazán bizakodón
ültem be a moziba, de sajnos nagyot kellett csalódnom. A színészi játékkal nem
volt gond, de a film egyszerűen unalmas. Várja az ember, hogy mi sül ki belőle,
és megkapja a nagy semmit. Egy olyen „híresség” életét, mint Jesse James – akit
sokan a kor Robin Hoodjának tartanak – sokkal izgalmasabban fel lehett volna
dolgozni, pláne olyan színészekkel, mint Brad Pitt és Casey Affleck.