Matt Damon és Paul Greengrass kilenc év után tért vissza az általuk felvirágoztatott szériához. A Jason Bourne egy aktualizált és okos, de némiképpen erőtlen fejezet az identitását kereső ügynök életéből.

Nem Jason Bourne személyisége érdekes, hanem a világ, amiben a kémnek meg kell találnia a helyét. Erre gondolhatott Paul Greengrass és Matt Damon, amikor 2007-ben úgy döntöttek, kihátrálnak a széria mögül, mondván, már mindent elmeséltek az ügynök figurájáról és nem tudnak új irányt szabni a történet folyásának. 9 évvel később mégis itt a két művész nevével fémjelzett ötödik rész, s nemcsak azt a kérdést érdemes feltennünk, hogy a hangzatos kijelentések után mi végre, hanem, hogy mit is várhatunk el a visszatéréstől? A Bourne-hagyományokhoz való szoros kapcsolatot vagy veretes megújulást? Jómagam az utóbbit – analógiaként lásd a Nolan-éra sötét lovagját –, ezért a jelen epizód a szememben egy értékes, de némiképp csalódást keltő alkotás.

Mert úgy néztem végig a Jason Bourne-t, hogy közben eluralkodott rajtam az érzés: láttam már ezt a filmet… Kétszer! A filmek szerkezete és stílusa hasonló. Bourne bujkál a világ elől, egy rokonszenves hozzátartozó (Julia Stiles) kapcsán lelepleződik, majd megindul a kétoldalú macska-egér játék a CIA és a kiugrott kém között. Egy női ügynökben (Alicia Vikander) szimpátia ébred Bourne iránt, egy kíméletlen nemezis (Vincent Cassel) viszont ledarálná. Jellemzi a filmet a széria védjegyévé váló, anno gerilla-filmezésig fajuló kézikamera-használat; látunk két kaszkadőröket próbára tevő autósüldözést; megtanuljuk, hogy az inosanto lacoste harci stílusnak megfelelően egy rozsdás lábassal is ki lehet iktatni az ellenfelet. A tömegben elvegyülős akciókat pedig szó szerint „kimaxolják” az alkotók.

Mi marad még a megszokott a Bourne-élményből? Az aktualizált háttér. Ez viszont pozitív.

Mert még egyszer mondom: nem Jason Bourne személyisége érdekes, hanem a világ, amelyben a kémnek lavíroznia kell. Az első három Bourne-film George W. Bush elnökségének kritikáját nyújtotta. Megpedzegette a 9/11 után szabad kézzel dolgozó titkosszolgálatok visszaéléseit és szorongó közhangulatot közvetített. Jason Bourne identitáskeresésével és sokáig imbolygó morális iránytűjével pedig könnyedén azonosulhatott a terrorra adott válaszcsapásokat értelmezni próbáló amerikai állampolgár.

Greengrassék visszatérésének az eltelt idő és a megváltozott világkép az oka. Az aktualizálás pedig kiválóan sikerült. Az első, lélegzetelállító akciójelenetet egy athéni parlament elleni tüntetés/zavargás köré szerkesztették, a tetőpont pedig egy olyan Las Vegas-i szimpózium körül bonyolódik, amelynek fő témája a totális kontroll, a Föld lakosságát érintő teljes körű megfigyelés és ellenőrzés.

Nem véletlen, hogy Edward Snowden neve oly sokszor felbukkan a filmben, mert a fő kérdés, hogy a személyiségi jogok szentsége, az igazságot előtérbe helyező információközlés vagy a közbiztonság számít-e fontosabbnak?

A cikk folytatása ITT!