2011-ben aztán az állam egy kormányzati döntés keretében átalakította ezt a rendszert, átirányítva a számlatulajdonosokat az állami ellátásba. Külön nyilatkozattétellel ugyan lehetett maradni, ám ezzel csak az érintettek pár százaléka élt, mostanra pedig alig 50 ezer ember rendelkezik ilyesfajta megtakarítással. Ez a lépés akkoriban igen megosztó volt, ám azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a magánnyugdíjpénztár (MANYUP) célja a befizetett járulékok kezelése, eszerint pedig az ott lévő összegek felett ugyanúgy az állam rendelkezett. A valódi problémát inkább a három pilléres rendszer összeomlása okozta, amely fokozta a nyugdíjrendszer instabilitását. 1998-tól kezdődően ugyanis az állami felosztó-kirovó rendszer mellett még két forma is biztosította az időskori anyagi biztonságot. Az egyik ilyen a MANYUP volt, ezt egészítették ki az önkéntes megtakarítások. Ahogy arra a Grantis magánnyugdíjpénztár szakértői is felhívják a figyelmet, a tagok átterelésével ez a pillér szinte egy csapásra megszűnt, így jóval nehezebb helyzet elé állítva azokat, akik már jó előre aktívan tennének az öngondoskodásért. A jelenlegi helyzetben ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy megfelelő előrelátás híján komoly gondban lehetnek azok, akik a jövőben vonulnak vissza az aktív munka világától.

Mi a probléma a mostani rendszerrel?

A magánnyugdíjpénztár államosítását követően maradt a felosztó-kirovó pillér, illetve az öngondoskodás lehetősége. A legtöbben még mindig az előbbire támaszkodnak, hiszen a közhiedelem szerint a jelentős hozzájárulás adja majd a jövőben ellátás alapját, ám ez nem így van. A most befizetett, avagy pontosabban levont járulékok a jelenlegi nyugdíjak finanszírozását fedezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy amikor mi leszünk majd idősek, akkor a nyugdíjunkat az akkor aktívan dolgozók járulékaiból kapjuk majd. Ám ezzel van egy hatalmas bökkenő. A társadalmunk ugyanis folyamatosan öregszik, a várható élettartam hosszú távon pedig növekedést mutat. Ez azt hozza magával, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell finanszíroznia majd egyre több nyugdíjas ellátását, méghozzá jóval hosszabb ideig. Nyilvánvaló, hogy ennek a rendszernek megvannak a korlátai és nagyon úgy fest, hogy jelenlegi formájában sokáig már nem is tartható fenn. Ennek kapcsán pedig a korhatár folyamatos emelkedésével, illetve az ellátás elinflálódásával kell számolni. Sajnos ez egyben azt is magával hozza, hogy jelentős életszínvonal eséssel kell számolnia azoknak, akik kizárólag az állami ellátásra támaszkodnának időskorukban. Ám a magánnyugdíjpénztár átalakításával a legnépszerűbb lehetőség megszűnt, hiszen bár még mindig van arra lehetőség, hogy MANYUP taggá váljunk, gyakorlati haszna ennek a lépésnek nem sok van. Ugyanis 2011 óta már csak a leadózott jövedelmünkkel gyarapíthatjuk ilyen módon megtakarításunkat, a kondíciók miatt azonban léteznek ennél jóval célravezetőbb eszközök is erre. De akkor hogyan érdemes gondolkodnia ma annak, aki már jó előre szeretné biztosítani időkori anyagi biztonságát? Ennek meghatározásában nagy segítséget jelent egy független pénzügyi tanácsadóval folytatott konzultáció, tudniillik a megannyi lehetőség közt nem egyszerű feladat megtalálni a legoptimálisabbat.

Mi a legjobb megoldás a magánnyugdíjpénztár helyett?

Mára már az állami ellátás mellett csak az öngondoskodás pillére maradt, ez utóbbi fontosságát szerencsére egyre többen felismerik. A nyugdíjcélú megtakarítás iránti egyre nagyobb igényre válaszul a pénzintézeteknél számtalan ilyen konstrukció közül választhatunk. Jelen pillanatban három fő forma látja el ezt a feladatot, a nyugdíjbiztosítás, a nyugdíj-előtakarékossági számla és az önkéntes nyugdíjpénztár. Noha elvi akadálya természetesen nincs annak, hogy akár mindhárom metódust alkalmazzuk, valójában mindegyik megoldás eltérő élethelyzetekre ad ideális választ. Ennek megfelelően kellő háttér-információ és tapasztalat hiányában nem érdemes önállóan dönteni, hiszen megannyi tényező együttes vizsgálatával deríthető csak ki, hogy személy szerint melyikkel járunk a legjobban. A magánnyugdíjpénztár ilyen szempontból egyszerű konstrukció volt, ám a jelenlegi szituációban nagyon alapos körültekintésre van szükség. Óriási befolyással bír például, hogy milyen futamidővel számolhatunk. Nem mindegy az sem, hogy adózott jövedelmünkből kívánunk megtakarítani, vagy esetleg van lehetőség munkáltatói befizetésre. Vizsgálni kell az egyes konstrukciók költségeit és az elérhető hozamokat is, de jelentős tényező a rendelkezésre álló pénzügyi ismeretünk és a kockázatvállalási hajlandóságunk is. Egy rosszul megválasztott metódus akár évekkel visszavethet minket, ezért aztán már a legelső pillanattól kezdve érdemes egy független pénzügyi tanácsadó segítségével megtervezni a nyugdíjcélú megtakarításunkat.