Divatos és aktuális kérdés napjainkban az irodalom „haldoklása”, a kifejezés nehézségei, a korszellem irodalmat hanyagoló, átformáló, technikanizálódó mivolta. Számtalan felmérés szerint a gyerekek nem olvasnak, a fiatal generációk figyelmét a képek elterelik a szavakról. Erre a témakörre egy válasz, egy reflexió a szeptembertől megtekinthető időszaki kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében, melynek kulcsszava az expresszivitás.
Böröcz András korábban is kapcsolatban állt a múzeummal, a kiállítás megnyitójakor N. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója azzal kezdte megnyitóját: „Böröcz Andrást nem kell bemutatni, a teremben ülők mindannyian jól ismerik.”- mint kiderült, irodalmi témában volt már egy ceruzakiállítása is, egyébként pedig New Yorkban alkotó, nemzetközileg elismert képzőművész, 53 éves.  Felesége szintén New Yorkban él és alkot, kis példányszámú művészkönyveket és papírinstallációkat készít. Témájuk nagyjából az, ami minden valamirevaló művész témája: a kifejezés maga. Hogyan, milyen eszközzel lehet kifejezni valamit a lehető leghatásosabban, legérzékletesebben.
A kiállítás a múzeum első emeletén csupán két termet foglal el. Az elsőben Silverberg tárgyait találjuk, melyek különfélébbnél különfélébbek. Nehezen lehet igazán meghatározni őket anélkül, hogy elárulnám a lényeget. A művek főleg papírra nyomtatott szövegek, szövegtöredékek személyes vagy szépirodalmi témában, melyek a szöveg értelmét próbálják nem irodalmi eszközzel kifejezni. Megoldásai nagyon kreatívak: személyes kedvencem Salamon bölcsessége, miszerint „Az egész mindig több, mint a részek összege.”, melyet úgy érzékeltet, hogy egy papírra vési a szavakat, elégeti, feldarabolja, összeragasztja, majd a lapokat összetűzi. A végeredmény nem kifejezetten szép, hisz nem is az a lényeg, de az ötlet remek. Az egyéni véleményalkotást azonban meghagyom az olvasónak. Böröcz András termében ugyancsak az irodalomé a főszerep, de a forma már egészen más. Itt, ahogy a kiállítás címe is mutatja, fakönyveket látunk, ám nem akármilyeneket. Ezek a könyvek önálló életet élnek: futnak, imádkoznak, ácsorognak, társalognak, bennük pedig mintegy vitrinszerűen különféle jelenetek zajlanak. Magának a könyvnek tartalomtól való  elválasztása is érdekes ötlet, de ehhez jön még egy Dalí-szerűen szürreális belső világ, amely a fakönyvek üvege mögött zajlik. Gemkapcsok, fűrészek, cipők rendezett káosza élő fakönyvek belsejében. Él a könyv is, függetlenül a benne zajló furcsa, elgondolkoztató, színes és érdekes eseményektől. Az irodalom ma.
A kiállítás ötvözi a különböző kifejezőeszközöket, mintegy az alkotó folyamatot tárva ezzel a szemlélődő elé. Van itt minden: irodalom, zene, kép és szobor. Silverberg irodalmi témákat dolgoz fel az anyagokkal ráerősítve a tartalomra, míg Böröcz magát az irodalmat „használja” témának, és a képzőművészet, a zene és az irodalom eszközeivel újraértelmezi azt. A két művész tárgyai ugyan külön teremben helyezkednek el, de az eszme összeköti őket. Ez pedig az értelmezés folyamata vizuális síkon, szavak helyett impressziókkal kifejezve. Már Böröcz termében visszagondolunk arra, amit feleségétől megtanultunk: a kifejezéshez fognunk kell a témát és a hangulatot, meg kell bontanunk egységüket majd egy új formában, más eszközökkel össze kell állítanunk őket és meg is kaptuk a modern irodalmat és képzőművészetet.
Minden elfogultságommal mondhatom, hogy elragadó, bájos, humoros és ugyanakkor elgondolkoztató kiállítás. Könnyed, de mély.

A kiállításhoz kortárs művészek is hozzájárultak: Dés András, Dés László öccse zenét adott az élményhez, Garaczi László író pedig Haikuk buditöredékekhez (Erdélyi Miklós-töredékek felhasználásával) című művével terítette be a terem felső részét, mely egy hosszú wc-papírt idéző lapra rajzolt, szürreális képekből és az azokhoz szőtt szépirodalmi kommentárokból áll. A kiállítás megnyitóján Dés András improvizált Böröcz András művei alapján és Garaczi mesélt a művésszel való barátságáról és a művészpár filozófiájáról.
Silverberg műveit főleg Örkény egypercesei inspirálták, azon belül is az identitás és az identifikáció abszurd jelentéseit járja körül.

A kiállítás szeptember 3-tól november 1-jéig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.