Be kell vallanom, hogy régen hallottam a Maffiát, – szerintem, van már másfél éve is annak – így történhetett, hogy egy számomra teljesen újszerű felállásban jelentek meg a színpadon. A banda rajongóinak gondolom nem új, de akik esetleg hozzám hasonlóan lemaradtak, azokkal megosztom tapasztalataimat. Igazi bigbandként, az eddig megismert gárdán kívül, több élőhangszerrel léptek a nagyérdemű elé a srácok. Komoly ütős-szekció kapott helyet (ami alatt egy dobost és egy perkást kell érteni).
Az este folyamán – nagy örömömre – jutott is nekik idő egy kis improvizációra, kaptunk néhány szólót. Emellett a forróvérű ritmusgárda mellett, voltak még fúvósok, gitár, basszusgitár és billentyűk. Egyszer még néhány leányzó is megjelent a színpadon, akik vendégénekesekként kaptak helyet ebben a nagyra nőtt csapatban. Számomra kellemes felfedezés volt ez a változás, úgy érzem, a csapat szépen kinőtte magát. A másik jó pont jár a szervezésért, hogy összehozták ezt a bulit, és elhozták ide ezt a nagyszerű nőszemélyt, Ursula Rucker-t!
Az Irie Maffia fellépése után, tényleg rövid technikai szünet után, máris a színpadon volt ő. Alapformációval érkezett, dob, gitár és kütyük, a háttérben pedig kivetítő. Nagy örömömre változatos koncertprogrammal készültek. Voltak melankolikusabb, lassabb számok is – melyeknél azért jól esett volna egy babzsák -, de bőven kaptunk, erős, odamondós nótákat is.
A koncert zárásaként, már a visszatapsolt menetként, egy hihetetlen dnb-be hajló, majd a végére már-már punkba torkolló számot kaptunk, egy gigantikus elborulással a végén. Tökéletes lezárás volt, még mindig a hatása alatt vagyok.
Ursula Rucker egyébként elbűvölő. Hihetetlenül könnyed, és szilárd magabiztosságot sugall. Ez a nő nagyon egyben van minden értelemben. Békében van önmagával és a világgal is, köszöni szépen.
Az este folyamán végig kommunikált a közönséggel, és neki még az is sikerült, ami keveseknek. Rávezetett a hangulatra, anélkül, hogy elcsépelt lett volna. Szinte már közhelyesnek tűnő dolgokat is úgy adott elő, hogy tényleg azt éreztem, azon az estén, az a pár száz ember és az énekesnő eggyé váltak a szeretet kozmoszában
Ahogy az lenni szokott, ő is szentelt egy kis helyet George W. Bush-nak a programban, jobban mondva a róla alkotott véleményének. Gondolom a legtöbben egyrészt ezt szeretjük benne annyira, hogy rendkívül mélyek a szövegei. Erősen bírálja a társadalmat. Szól szeretetről, a nők helyzetéről, kishitűségről, és a bennünk élő isten elutasításáról egyaránt. Aki esetleg nem tudná, vagy nem hinné, annak elárulom, hogy az énekesnő, nem mellesleg, négy kisfiú édesanyja. Ennek tudatában még hihetetlenebb az, amit szombat este, a Merlin színpadán láttam.
A koncertje alatt számomra meglepő módon, néha még énekelt is Rucker kisasszony. Remekül használja a hangját, felolvas és mc-zik, énekel, de mégsem. Két órát voltak a színpadon, de őszintén szólva elhallgattam volna még ugyanennyi ideig. Ám, sajnálatomra, nem mindenki gondolta így. Az első óra után igencsak fellazult a közönség. Valóban felettébb meleg volt, merem remélni, hogy csak emiatt döntöttek úgy, hogy kimennek, azok, akik ezt tették. Persze lehet, hogy a maffiások kifárasztó produkciója is hozzájárult ehhez.
A koncertek után, még táncolhattak azok, akiknek nem volt elég. A kinti részen funk, blues és reggae szólt, míg a koncertteremben elsősorban elektro és társai. Hajnali négykor még szép számban voltak a helyen, üldögéltek, csocsóztak, feldolgozták a látottakat, hallottakat.
Kérünk még több ilyen megmozdulást, és Ursula Rucker-t többször is! Köszönjük.