Imádok utazni, új élményeket szerezni, megismerni különböző tájegységek szokásait, hagyományait. Az épületek, az utcák, a városok hangulata mindig magával tud ragadni.
Mégis vannak városok, amely esetében az első benyomás nem elég intenzív… Így volt ez Szeged esetében is.

El kellett telnie néhány évnek, hogy láthatóvá váljanak számomra a város értékei. Az impozáns, szecessziós épületek, a Széchenyi tér, a Dóm tér, a Fogadalmi templom, a Dömötör-torony, a Zsinagóga, a Csillagvizsgáló… Mind-mind a város méltán híres nevezetességei, amelyek az ideérkezők elsődleges célpontjaivá válnak. Az én utam ezzel szemben egyenesen a Tisza partjára vezetett…

A téli kikötőként ismertté vált, Szegedi-Tápéi Yachtkikötő a város belterületén Tisza jobb partján terül el. A Maros torkolatával szemben elhelyezkedő mesterségesen kialakított öböl kiváló védelmet nyújt a marinában ringatózó motorcsónakok, kisebb halászladikok tucatjai számára.
Mindeközben a hangulat egészen sajátos. A sólya pálya végében kacsa család pancsol zajosan… Mögöttük horgászni igyekvő barátnők hajóznak ki csacsogva, a legfrissebb pletykákat megvitatva… Amikor egy vízisíelő baráti társaság suhan el az öböl bejáratánál…
A csendes, zöld övezeti terület hirtelen életre kel, s megmutatja valódi arcát.

Alig néhány szász méterre már a strandoló felnőtteké és gyerekeké a part. Dimbes-dombos, kitaposott ösvények vezetnek le a hűsítő vízhez. Elnézve a napfényben fürdő, letűnt időket idéző hétvégi házakat, kicsit magával ragad a retró életérzés… Amikor szüleink hónuk alatt a napernyővel, az elemózsiás kosárral sétáltak le a termelőszövetkezet balatoni üdülőjéből a közeli strandra…
Igazi időutazás volt! A múlt és a jelen különös elegye.