1957-ben játszódik a kristálykoponya királysága, így a forgatókönyv szerinti
Indiana Jones valamivel kevesebbet öregedett Harrison Ford húsz évnyi pluszánál.
Ahogy mondani szokás, a hidegháború kellős közepén zajlanak az események, így
érthetően az oroszok („szovjetek”) képezik az ellenséget. (Legközelebb majd
nyilván a kínaiak.) Az oroszok (szovjetek) ábrázolásában Hollywood még mindig
nem tud túllépni az infantilis, B-kategóriás szintű sematizált közhelyeken, erre
pedig még rátesz egy lapáttal a spielbergi irónia, úgyhogy az ellen most még egy
fokkal karikírozottabb lett, mint a korábbi Indiana Jones opusok nácijai voltak.
Ezért ezen filmek egyik fő humorforrása, az amerikai kultúra találkozása a világ
más („egzotikus”) kultúráival, szintén egy kicsit sematikusabb lett a
szokásosnál. Annak ellenére is, hogy Cate Blanchett játssza a főszovjetet.
Mindazonáltal, természetesen most is azt kell a jó öreg Indynek megakadályoznia,
hogy a „gonosz birodalmai” a világot az okkult erők segítségével a maguk képére
formálják.

Alkalmazkodva a hollywoodi trendekhez, most még inkább az akció
vált hangsúlyossá, azaz, a „báj” és a „kellem” emiatt is valamelyest kevesebb
lett, a korábbi Jones filmekhez képest. Az irónia és önirónia persze
hatványozottan érvényesül, hiszen meg kellett emészteni a helyzetet, hogy
Harrison Ford már hatvanöt éves. Spielberg elővezeti mindazokat a sajátos
stílusjegyeket, amikkel operálni szokott: tobzódik a film a jellegzetes hullámzó
kameramozgásokban, a ki- és beúsztatásokban, a (még a sivatagi nagytotáloknál
is) műtermi hangulatot keltő fény- és színkezelésben, a valós tárgyak és
személyek makettszerű ábrázolásában, és a mindezekre vonatkozó önreflexiókban.
És persze számtalan idézet utal más spielbergi és hollywoodi klasszikusokra,
amin lehet csemegézni. A humor is ugyanarra a rugóra jár, mint Spielbergnél
általában szokott, úgyhogy a sokat emlegetett húsz év kihagyás ellenére
körülbelül ugyanazt kapjuk, mint régen.

A Lucas-Spielberg koprodukció úgy
látszik jól bemelegedett az Indiana Jones „brand” újraindításába, merthogy már
most a következő résszel kapcsolatos tervekről pöntyög a zuhanyhíradó. A
kristálykoponya királyságában is többször jelzik, hogy az esetleges további
folytatásokban milyen családi vonalra számíthatnak a rajongók. A jelzések persze
részben a kétségek között hagyásra játszanak rá, hiszen valószínűsíthető lenne,
hogy a vér szerinti utód (Indiana fiának a szerepében Shia LeBeouf!) átveszi a
stafétabotot (kalapot), ám a befejező jelenet mégis arra utal, hogy Indiana
Jones/Harrison Ford egyelőre meg fogja őrizni a pozícióit.

Ámbár, a most
hangsúlyosan megjelenített James Bond jellegű stíluselemek akár azt is
sejtethetik, hogy a színésztől függetlenné válik a szerep, hasonlóan a 007-es
ügynökéhez. Merthogy ugyebár Harrison Ford immár hatvanöt éves, egyre nehezebb
lesz hősszerelmes kalandorként eladni őt.
Ilyenkor elhagyhatatlan a korábbi
részekkel való összevetés, azonban, szerintem az is megindokolható lenne, hogy
az új rész gyengébb lett, meg az is, hogy jobb. Spielberg most is bizonyítja,
hogy profi, nagymester. Kár, hogy a vitathatatlanul meglévő tehetségét a
közönség kiszolgálására pazarolja. Rendezett egyébként egyszer egy jó filmet is,
annak az eredeti címe 1941, ami „magyarítva” Meztelenek és bolondok néven futott
nálunk.