Nov.17-én, szombaton második alkalommal megrendezett Antropos.hu Art&Design Market látogatói ismét megtöltötték a Morrison’s udvarát.
Tarnóczi Balázs, az Antropos.hu szerkesztője beszélgetett Hangyál Judit – stylist és öltözködési tanácsadóval, és Csalár Bence – újságíró és divatbloggerrel a hazai és nemzetközi trendekről, divatról, stílusról.
Azon nem lepődtem meg, hogy a mai modern divat célközönsége elsősorban az ázsiai piac, 18-25 éves korosztály. A külföldiek pedig a helyi márkák fele mennek, egy párizsi nem túl nagy eséllyel választ olasz terméket.
Az öltözködés mindig is státuszszimbólum volt, most is az. Azért történhet meg, hogy a „limitált mánia” nevében órákig álljanak sorba egy cipőért, amit aztán a dobozában hagynak, és betesznek a szekrénybe. Hülyeség? Persze. De kinek a szalvéta, kinek a bélyeg, kinek a cipő…

Több fotóért kattints a képre!
Néha jót nevetünk egy hordhatatlan szetten. Hangyál Judit szerint a kifutók modelljei elsősorban művészeti alkotások. Ilyen formában nem kerülnek az utcára. Viszont trendeket diktálnak, jellemzői lejjebb csorognak, és közhasználatúvá válnak. A minőségük összehasonlíthatatlan a mintául szolgáló termékkel. Végső soron mintha a generációk közötti kommunikáció lenne a cél.
A divat nagyon jövedelmező üzletág. Ám ami drága, nem feltétlenül jó is. Az igazán igényes daraboknak a tervezői munka adja meg az értékét. Mindenki azonnal brandet akar építeni, és még gyorsabban pénzt keresni. Ám ez nem így működik.
Tarnóczi Balázs azt kérdezte, miért kerülnek többe a kevésbé díszes termékek? Csalár Bence ezt megcáfolta, szerinte a két véglet közeledik egymáshoz minőség szempontjából. Zárójelben megjegyzem, azért senki ne vegyen aluljárókban ruhát.

Több fotóért kattints a képre!

Több fotóért kattints a képre!

Én személy szerint képtelen vagyok magas sarkút viselni. Pedig jól állna. De fáj tőle a lábam. Hangyál Judit kimondta, hogy a divatnak és a kényelemnek semmi köze egymáshoz. Sőt, néha a divat kifejezetten egészségtelen, (lásd egy kilós csukák).
Felmerült napjaink egyik legordítóbb kérdése, az igazi és a mű szőrme dilemmája. Állatvédelem kontra divat (és talán minőség?). Ebbe diplomatikusan nem igazán merültek bele.
Hogy a magyar divatszakma felveszi-e a versenyt a külföldiekkel? Több évtizedes lépéselőnyük van, de nem is érdemes hasonlítgatni. Mert a mi divatunk olyan, mint a magyar narancs. Kicsit savanyú néha, de a mienk.

Több fotóért kattints a képre!