Az indulás tényleg ütős. Megismerjük Carl szeretnivaló, szerencsétlen, vesztes figuráját. Szerencsétlensége mellett a magány is mardossa, ő maga komor apátiával veszi mindezt tudomásul, általános szabadidős tevékenységeinek listája kimerül abban, hogy kivesz egy filmet a tékából és egyedül megnézi otthon. Nem nagyon jár el otthonról és ha mégis lenéz a söntésbe, akkor is valamilyen kínos jelenet áldozata lesz. Barátai távolodnak és a banki ügyintézőként eltöltött hétköznapok sem az igaziak, melyekben az egyetlen változatosság, ha a gyökér főnök ráül az íróasztalára, hogy elővezessen néhány iszonytatóan gyenge poént.
Ebbe az eseménytelen, szürke nihilben fut össze hősünk egy régi cimborájával, aki lelkendezve mesél egy „programról”, mely felrázta és kiszínesítette életét. Az „Igenember” program. Carl némi morfondírozás után elmegy, és a tetthelyen meg kell fogadnia, hogy egy éven keresztül mindenre igent mond. Innentől már nem akarok lelőni semmit.

A film nagyon jól indul. Film elejei lúzer periódus tálcán kínálja a lehetőséget a poénkodásra és az alkotók, meg is ragadnak minden egyes szalmaszálat (ugye a jó vígjáték-forgatókönyvíró az anyját is eladná egy jó poénért). A fogadalom utáni részben tovább pörög a gépezet, csak azokon a poénokon nem röhögünk, amelyeket nem hallunk a saját hahotázásunktól.
Aztán egyszer csak felocsúdunk, hogy egyrészt elfogyott a popcorn, másrészt egy ideje már nem volt semmi poén… a film szinte észrevétlenül megy át érzelgősködő melodrámában, amelyben a morális mondanivaló szájbarágósan és gyermetegen van elővezetve. Ez egy kicsit sérti a nézőt, mert óhatatlanul is az az érzés jön elő, hogy bizony hülyének vagyunk nézve.
Talán még szemet is hunyhatnánk e tényező fölött, ha a humor színvonala kitartana a film végéig. Ez sajnos hiú ábránd. Ennek a legvalószínűbb oka, hogy a moralizálgatós részhez már nem nagyon tudták hozzáadagolni a poénokat. Van egy olyan sejtelmem, hogy volt egy producer, aki menet közben beleszólt a munkálatokba, hogy : „gyerekek, hol a mondanivaló”.
A film első és második fele közötti szakadék oly nagy, mintha két külön ember írta volna őket. A film végét fásult hálával fogadhatjuk, melybe kis szépséghibaként becsúszik a lezárójelenet végi poén, ami stílszerűen nagyon gyengus, gyakorlatilag a film mélypontja
…kár ezért az alapért, a film első fele tényleg nagyon jó, a színészek remekelnek (ez Jim Carreytől természetes, de partnernője, a nem túl ismert nevű Zooey Deschanel előtt is le a kalappal). Azt azért mégsem tanácsolhatom, hogy a tisztelt mozilátogatók vegyék meg a jegyet, üljenek be a moziba, majd a 45. percnél álljanak fel és menjenek haza.