-Ritkán adtok koncertet Magyarországon, a Múzeumok Éjszakája mégsem először szerepel a programotokban, minek köszönhető ez a kitüntetett szerep?
-Én személy szerint nagyon szeretem ezt az eseményt. Izgalmas ötlet megnyitni a múzeumokat éjjel, összekötni a művészet, és sok esetben a múlt misztikumát az éjszakájéval. Mindezeken túl a mi zenénk sokkal jobban megél egy múzeumban, ahol az emberek elmélyülnek a művészetben, mint például egy rockfesztiválon.

-Gyakran játszotok mostanában vendégzenészekkel. Most is lesznek meghívott előadók?
-Nem. Bíborkát (Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekesnője – szerk.) most is szerettem volna elhívni, hogy elénekeljük a szokásosakat, de ők is játszanak ugyanakkor egy másik múzeumban. Egy darabig gondolkodtam, hogy hívjunk-e mást, de végül úgy döntöttem, hogy ezúttal bátor leszek, nem bújok vendégek mögé, és végig egyedül vezénylem le a koncertet.

-Egyáltalán miért játszotok ilyen keveset itthon?
-Ez csak idén van így, tavaly viszonylag sok koncertünk volt. De idén nemcsak itthon, mindenütt visszavonultunk egy kicsit. Nekem ez a zenekar életem első találkozása a zene biznisszel. Az elmúlt három év élvezetes, de nagyon megterhelő is volt számomra, főleg úgy, hogy mellette napi nyolc órát dolgozom. Idén tehát pihenünk.

-Többször megfordultatok már Londonban. Kik járnak külföldön The Unbending Trees koncertekre? Milyen a zenétek fogadtatása?
-Egészen máson van a hangsúly. Itthon a zene, amit jászunk kicsit fura, szokatlan. Nem megszokott, hogy egy kvázi könnyűzenei koncerten le kell ülni, oda kell figyelni, és el kell mélyülni. Kinn ez kevésbé jelent újdonságot, ezzel ellenben a zenei és szöveg világunk nem a megszokott angolszász körből jön. Nyilvánvaló, hogy kinn sem, itthon sem leszünk aréna vagy fesztiválzenekar. Nem is célunk. Két-háromszáz embert leültetni és megszólítani élőben, ez a mi feladatunk. Öszzefoglalva az elmúlt három évet, kinn szép lassan felépült egy réteg, aki ismeri a zenénket és odafigyel ránk. A kinti szakma pedig egyértelműen a kezdetek óta szeretett minket, szerencsére.

-Új lemezen dolgoztok, hogy haladnak a munkálatok? Mire számíthatnak a rajongók, az előző lemezhez hasonló anyag fog születni?
-Egy lépést teszünk előre, egyet hátra. Nehezen születik meg a megegyezés a kiadóval azokról a dalokról, melyek végül fel fognak kerülni a lemezre. Miután idén pihenés van, így nem sietünk, írogatunk, aztán előbb utóbb csak összeáll egy albumnyi. A dalok többségét kipróbáljuk élőben is. A dalok hasonlóak is az előző anyagoz és nem is. Az előző lemezen nem szerepelt a hárfa, míg az új anyag jelentős részében igen, hol a zongora kíséreteként, hol pedig az ének egyedüli kisérő hangszereként. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy Honyecz Ferenc tavaly márciusban csatlakozott hozzánk, eredetileg basszusgitárosként, de nagyon hamar kiderül róla, hogy egészen kiváló hárfás és zeneszerző. Más az is, amivel jelentősen nagy kihívás elé állítottuk Gábor Andort, az ütősünket, hogy az új dalokban nem használunk dobot, kizárólag ütős hangszereket. Valószínűleg egy dobosnak rémálom lehet velünk játszani, dehát aki minimál zenéhez csatlakozik, abban mindenképp meg kell lennie – én nálunk büszkén mondhatom, hogy meg is van – az összhatás iránti alázat. Ugyanakkor a fő karaktert továbbra is Balázs (Havasi – szerk.) zenei világa és zongoradarabjai, és az én hangom és szövegeim adják.

-Az eredetileg duónak indult formációtok most már kvártetté alakult, mesélj, hogy találtatok rá az új tagokra!
-Az Andort a magyar kiadónk, az mTon egyik promóterén keresztül ismertük meg. Eleinte csak ideiglenes közös munkáról volt szó, de miután nagyon jó színeket adott az első lemezhez is, és nagyon jó embernek ismertük meg, ez állandó együttműködéssé lett.
Ferivel pedig akkor találtuk meg egymást, amikor a megüresedett basszusgitárosi helyre kerestünk embert. Négy-öt emberrel beszélgettünk el, de amint leült az asztalhoz az étteremben, ahol találkoztunk, sejtettem, hogy itt minden nagyon rendben lesz. És miután ő nem csak basszusgitáros, hanem hárfás is, így szépen lassan elkezdtük ezt a profilját is használni. Olyannyira, hogy most már többet használjuk a hárfát, mint a basszusgitárt.

-Egyik legnagyobb slágereteket, a You Are A Lovert nemrégiben Tracey Thorn feldolgozta. Hogy tetszik az új verzió?
-Nagyon furcsa saját szerzeményt mástól hallani. Kicsit olyan, mintha a féltve nevelgetett kislányod adnád férjhez, tudod, hogy boldog lesz, de azt is tudod, hogy mit fog vele csinálni az a pasi a nászúton. Dehát a megszületett dalokat el kell engedni. Hiszem, hogy egy dalt vagy bármilyen műalkotást nem szabad a szerző kontextusában szemlélni, hanem mindenkinek a saját élete mozaikjába kell beleillesztenie darabkaként. Ezért szoktam nagyon dühös lenni, amikor például ezt a dalt az én életem bizonyos elemeivel akarja bárki magyarázni. Tracey verziója merőben más megközelítésű, és a lemeze többi dalai közt hallgatva egészen új értelmet nyer.

-Nagyon különleges az Eternal Day-hez készült klipp, mesélj a születéséről!
-Az Eternal Day-t eredetileg az előző lemezre szántuk, ez volt az egyetlen dal, aminek a zenéjét is én írtam, nem csak a szövegét. A zenéjét, azaz az énekdallamát még gimnáziumban Séta a belvárosig címmel gitárral és furulyával játszottunk a Toldy Gimnázium Teaházában. A lemez felvételi szünetében elkezdtem énekelgetni, és összeállt rá egy angol szöveg, amit izibe’ fel is énekeltem. A dalt végül nem használtuk, de amikor Howard Hardiman, az az angol grafikus művész, aki a Guys That Died című dalunkra készített képregényt, megkért, hogy adjunk neki egy dalt az e-Adventi kalendáriumához, elővettem. Miután ő jeltolmács is, felvetette, hogy készítene egy videót hozzá brit jelnyelven. Természetesen nagyon megtetszett az ötlet, hiszen a siketekhez is eljuttatja a dal üzenetét, valamint a hallóknak egy új kifejezés réteget helyez rá.

-Milyen terveitek vannak a fesztiválszezonra? Hol láthatnak majd Benneteket a rajongók idén nyáron?
-Nincs semmi, nem is nagyon szeretnénk a jövőben sem fellépni hagyományos könnyűzenei fesztiválokon. Tavaly kipróbáltuk, de nem érzem, hogy odavalók lennénk. Az idei június 19-i Múzeumok Éjszakáján kívül decemberben ismét tartunk egy, a tavalyihoz hasonló hosszabb, vendégekkel megtűzdelt koncertet.