Hundertwasser miután nemcsak magának, hanem az egész osztrák művészetnek kivívta
a nemzetközi elismerést, méltán nevezhetjük a XX. század egyik legkiemelkedőbb
alakjának, akinek köszönhetően Bécs városa is újra kivirágzott. Művészete
általában a modern nézetekkel és stílusokkal ellentétes. Munkáiban főleg a tárgy
áll középpontban, az érzéket tartja fontosnak az értelemmel, az intellektussal
szemben. Alkotásai első pillanatra kitűnnek és magával ragadják az ember
tekintetét, szívét, gyermekies pillantásokkal fürkészhetjük műveit, álombeli
figuráit, színeinek végeláthatatlan gazdagságát. Letaglóz, és mégis beindít
valamit az emberben, ahol egy örökkévalóságig barangolhatunk, és ez a fantázia.

Friedrich Stowasser (=Friedensreich Hundertwasser) 1928. december 15-én
született Bécsben, félzsidó származású, ennél fogva csoda, hogy túlélte a
világháborút. Családja nem volt előkelő, apját egy éves korában veszítette el,
így anyja, Elsa nevelte fel. Friedrich első rajzait 1934-ben készítette.
1936-ban az anyja beíratja Montessori iskolába, ahová csupán egy évig járhatott,
mert édesanyja nem tudta fizetni a költséges tandíjat. 1938-ban Ausztria a
Harmadik Birodalom részévé vált, majd kihirdették az Anschlusst, Németország és
Ausztria hivatalos egyesülését. Zsidó származása miatt anyja beléptette a
Hitlerjugendba.
1943-ban Hundertwasser természet után kezdett rajzolni,
először ceruzával, majd krétával. Annak ellenére, hogy miken mentek keresztül a
II. világháború alatt édesanyjával együtt, rajzain nem tükröződik a borzalmas
időszak. 1946-ban egy schwanenstandi gazdánál segített be a gazdaságba, ahol a
természet, a növények ráébresztették, hogy festővé kell válnia. A természet
megragadása és kifejezése indította be fantáziáját, amit a művészeten,
festészeten keresztül látott megvalósulni. 1948-ban beiratkozott a
Képzőművészeti Akadémiára, de otthagyta, mert munkáiban nem látott
előrehaladást. Egon Schiele művei, épületei meglehetősen nagy hatással voltak
rá.
Hundertwasser Toszkánában három stoppos francia festőhöz csatlakozott,
akikkel először Szicíliába, majd Párizsba utaztak, ahol az 1950-es évet
töltötte.

Októberben állított ki először a Galerie Librarie Palmes-ban.
1949-50-ben változtatta meg nevét, amelyben felismerhetjük a víz szót („száz
víz”), ami hatalmas vonzóerőként hatott rá, számára a víz tengernyi lehetőséget
rejtő elem, ebből kifolyólag az esőnek is nagy híve volt. Keresztnevét pedig egy
Japánban való tartózkodása során változatta meg, 1961-ben. 1949-től hét éven
keresztül a Dumage családnál a kerti lakban élt és festett. Ezekben az években
született A csodálatos halfogás, Szántóföld a lejtőn esőben című festménye.
Broval együtt dolgoztak Párizsban, minek során farostlemezeket cipeltek a város
a városon keresztül, majd felosztották a feladatokat egymás közt. A
vázlatrajzokat, körvonalakat Bro készítette, amit Hundertwasser festése
követett.
Hundertwasser rettentően élvezte a párizsi élet forgatagát a
kávéházakban, galériákban a szürke bécsi élet után. A Városkép című képében két
város panorámáját elegyíti, ami egy új város képét hozza létre.1951-ben
Marokkóban és Tuniszban élt, ez időszak alatt az arab kultúra, zene és festészet
tett rá mély benyomást. Ezután a röpke év után hazatért Ausztriába, ahol
kiállította az Észak-Afrikában készült munkáit. Egyre ismertebb és közkedveltebb
lett annyira, hogy próbálták megvásárolni képeit, de nem állt szándékában eladni
őket egy ideig, de végül beadta derekát, és általában jó üzletet kötött. Első
egyéni kiállítását 1952-ben a bécsi Art Clubban rendezte, ami
megosztotta a kritikusok véleményét.
Az egyenes vonalak szerinte beteggé
teszik az embert, mivel a természetben nincsenek egyenesek és ez az emberekre
ingerlő hatással van. A modern építészetben megfigyelhető egyenesek szintén
negatív hatással vannak az emberekre. Ezt az indulatot fejezi ki a Vérző házak
című festményén, amely később többször visszatér munkásságában. Az egyeneseket a
csigavonalak követték, amit egy elmegyógyintézetben rajzolgató betegek munkáin
vett észre, és ebből azt szűrte ki, hogy voltaképpen a spirál illetve a
csigavonal képes az egész természetet, a Teremtést. Hundertwasser általában a
lap széléről kezdett el festeni és így haladt befelé; először egy gyors vázlatot
készített majd hónapokig foglalkozott egy-egy képpel. Természetvédőként és az
ipari társadalom ellenlábasaként lehetőséget kapott céljainak szemléltetésére,
aminek során átépítette a leállított bécsi szemétégetőt.
1958-ban feleségül
vett egy osztrák-olasz származású nőt, Herta Leinert, akitől két év múlva
elvált. Második feleségével, Yuko Ikewada-val 1962-ben házasodtak össze, ami
szintén felbontásra került 1966-ban.
Hundertwasser gyökeres ellentétben állt
a modern festészet irányzataival, a tasizmussal az élen, mert parancsolt és nem
ábrázolt semmit, emellett pazarló anyagkezelés jellemzi. Egyaránt foglalkoztatja
a természetes és a mesterséges fény. Egy idő után a közlekedés, az építészet,
várostervezés, ruházkodás, táplálkozás- a modern élet alapvető problémakörei
kötötték le, amivel kissé csökkent tekintélye a modernista műkritikusok
szemében. Miután Japánban elért sikerei után hazatért, kezdték ott is elismerni
munkáját.
1970-72 között filmet készített Peter Schamonival Hundertwassers
Regentag (Hundertwasser esős napja) címmel, ez volt a második közös munkája
valakivel Bro után. 1975-ben kiadta második, japán fametszőkkel készített
albumát: Midori No Namida. 1975-76-ban öt kontinens 35 városában
vándorkiállítása vonult végig „Ausztria bemutatja a világrészeknek
Hundertwassert” címmel.

„A kerti törpe az embernek a természettel
kapcsolatos rossz lelkiismeretét személyesíti meg. Mikor az emberek úgy érzik,
hogy igazságtalanul jártak el a természet ellen, akkor bocsánatkérésül kerti
törpét állítanak.”
“1980-ban Hundertwasser közreműködésével egy modellkészítő
elkészítette annak az épületnek a modelljét, amivel megbízta őt Bécs
polgármesteri hivatala, miszerint építsen egy lakóházat a város közepén. Óriási
sikere lett. 1982-ben Új-Zélandon összesen 16 festményén dolgozott (A dózsék,
Tender Dinghi) Ezután az építészet felé fordul és feladataként tűzte ki a szürke
és zord épületek megszépítését, sőt előadásokat tartott az építészetről,
környezetvédelemről. A ház stiláris haladást jelent, társadalomtudományi
megnyilatkozás. A bécsi Hundertwasser-házról a következőket mondja: „Ez a ház az
emberi haladás egyik lépése a természettel és kreativitással való harmónia
felé.”
A 90-es éveket építészeti terveinek megvalósításán dolgozik, továbbra
is előadásokat tart, majd 2000-ben, 72 éves korában hunyt el Új-Zéland közelében
a Queen Eizabeth II. nevű hajón legbensőbb hazájában, a nyílt tengeren.