A film öt, teljesen átlagos fiatal életét hivatott bemutatni. Egy angol kisváros lakói õk, mindegyiknek megvan a saját kis problémája vagy parája. Mindegyik más-más személyiség, de egy dologban mégis hasonlítanak egymáshoz: az életfelfogásukban.
Vannak, akik szükségmunkahelyen dolgoznak szükségből, mások még tanulnak, vagy éppenséggel lógatják a lábukat egész nap "éljen a semittevés!" vagy a "még nem értem meg arra, hogy igába hajtsam a fejem" jellegű építő gondolatok szellemében töltik a napjaikat. Ezek a fiatalok semmi másra nem gondolnak, csak a hétköznapi szürkeségből való menekülésre és az önkontroll elvesztésére a drogok és perszonális őrültségük segítségével. A filmet a Transpotting kisöccsének nevezném, bár kicsit lagymatagra sikerült. A fő kérdések, ami köré a cselekmények is épülnek: A cuccozás az, amiért élünk? Vagy esetleg a mai kor "kulturált" lázadása, tombolása ez? Helyénvaló-e az efajta lázadás? Színesség ez, vagy szürkület? Ez nem a Danny Boyle film.
Hozzászólások