Ang Lee, 2003-as kínzóan nyálas Hulkját nem szerettük. Ez most 2008-ra sem változott, Bruce Banner átváltozásaival sem tudunk megbírkózni. Klasszikus történet, vegyszer, atom, sugárzás, bármi és a csávó átváltozik. Aki látta a Pókembert, látott minden Marvel képregényadaptációt. Bár főhősünk szerepének kedvéért Edvard Norton szálkásra izmosította magát, mégis szerepe annyira banális, hogy vászonból ömlik a nyál. Ráadásul partnere, a naív tekintetű, vacakul felpumpált szájú Liv Tyler is borzalmasat alakít. Kicsit sem lehet beleélni magunkat a sztoriba.

A sztori lényege, hogy néhány éve okostojás, diplomás, zseniként kifejlesztett egy radioaktív sugárterápiát, önmagán kísérletezve hibacsúszott a rendszerbe és, innentől kezdve, ha felidegesítik, izgalomba hozzák, és a pulzusa eléri a kétszázat átváltozik, nagyon erős, zöld ogrévá, akarom mondani Hulkká. Persze elbujdokol, elhagyja szerelmét és egy New York-i tudóssal, titkos, online csatornán keresztül próbálja meggyógyíttatni magát Mexikóból. Persze rájönnek, hogy hol van, lefülelik, a hadsereg – melynek parancsnoka, természetesen a szerelmes nő kegyetlen apja – rácuppan. Hajsza, fejlesztések, Hulkot fegyvernek tekintik, és mivel ő szuperfegyver lehetne, így testét az Amerikai Hadsereg megpróbálja megkaparintani. Mivel nem egyszerű a sztori, kitalálják, hogy egy eszelős katonán is elvégzik a „sugárterápiát”, majd ő legyőzi. Romantikus szálak, harcos percek, röhelyes labor képek követik egymást, és nagy nehezen eltelik a műsoridő. Amikor már épp bealudnál, őrült hanghatások jönnek a fülkagylód felé, ránézel az órádra és rájössz, hogy most már nem érdemes elaludni. Mielőtt befejeződne a film, megjelenik a vásznon Robert Downey Jr. És felajánlja fegyvergyártási tudását a gonosz, és szívtelen ezredesnek. Szánalmas, na.

A látvánnyal sem vagyunk kibékülve. Nekem nagyon darabos volt, mozipartnerem szerint ez szándékos, a képregény hatás kedvéért lett emígyen interpretálva. Mondjuk az izgalmas erőfitoktatásnak tűnik, amikor rendőrautót felkapja, és úgy veri szét Hulk az ellenfelét. Az meg egyenesen nevetséges, amikor a hiperszuper, extra- és ultramodern laboratóriumban 14’’-os, CRT monitorok vannak.

A Hulk egy rakás digitális effekt, körülötte szaladgáló, kidolgozatlan arcokkal, ócska dialógusokkal és ezerszer lejátszott sztorival. Persze, nézd meg, hogy lehet butítani trükkökkel. Irány a mozi. Se.