Valóban csak az létezik, amit látunk, és ha csak halljuk, egyértelműen
megkérdőjelezzük saját elmeállapotunkat. Nem így Horton, a dzsungelben élő
elefánt, aki egy állat jóhiszeműségével hisz a fülének! A Jégkorszak alkotóinak
legújabb filmjében a Grincsből már ismert “ki”-vel ismét találkozhatunk
egy mikroszkópnyi világ bűbájos lakóiként. Horton figurájának alapötletét a
készítők az elismert amerikai meseíró, Dr. Seuss (Theodor Seuss Geisel) tollából
ragadták ki és aktualizálták napjaink égető problémáival, hiszen nem kizárólag a
piciknek, hanem szüleiknek is szól a “tanmese”. Ugyanis felfedezhetünk
benne időszerű problémákat, elgondolkodtató kérdéseket a világról, a
társadalomról és a kapcsolatokról.

Ennek alapján a felnőttek örülhetnek, hogy
csemetéik mondanivalóban igen gazdag, ezen kívül technikailag igényes és
sokrétű, szórakoztató és kedves mesét láthatnak. Maga az alapötlet is elragadó:
egy icipici szöszben egy külön kis birodalom tanyázik tündéri és örökké mosolygó
alakokkal, bolondos játékokkal, különös frizurákkal – hát nem erről fantáziál
minden gyermek (vagy akár felnőtt)? Valahol talán rajtunk kívül is van élet és
miért ne lehetne az akár mikroszkopikus méretű?
Nem elhanyagolható a tény,
hogy neves színészeket alkalmaztak szinkronhangok gyanánt, mint például Jim
Carrey vagy Steve Carell. Dr. Suess történeteit, alakjait főként a Grincs és a
Macska: le a kalappal! című mesefilmek kapcsán ismerhetjük.
Az emberben
akaratlanul is felmerül a kérdés: vajon valaki minket is meg akar menteni, csak
nem halljuk egymás szavát? Eddig még nem derült ki, de ha így lenne is, nem
lennénk olyan reményteljes nép és a porszemünk csak egy gigantikus porszívóban
kötne ki.