Talán kezdjük az elején… Miért választottad a színész szakmát?
Mészáros Béla: Képzeld el, 11 éves voltam, amikor ültem apámmal a kocsiban és azt mondtam: „teniszező leszek vagy színész”. 16 éves koromig folyamosan tagja voltam valamilyen színi stúdiónak. Mondjuk nem is lehettem volna teniszező, mert nem tudtam jól játszani. Úgy látszik jól döntöttem, legalábbis abból a szempontból, hogy nem voltak olyan nehézségeim később vagy nem kellett olyanokat átélnem, mint azoknak az embereknek, akiknek például negyedszerre sem sikerül a felvételi a Színművészetire.

Neked elsőre sikerült?
Mészáros Béla: Nem, másodszorra, de ez nem volt probléma. Gimnázium után még fiatalnak éreztem magam a főiskolához ­- 17 éves voltam, augusztusban születtem, ezért mindig mindenki idősebb volt nálam -, így maradtam még egy évet és ügyintéző-titkári képesítést szereztem. Utána felvételiztem a Színművészeti Főiskolára, ami nem sikerült, a második rostán már nem jutottam túl. Elmentem egy évre az Új Színház stúdiójába. Azért ezt választottam, mert nagyon szerettem Eperjest és Gáspár Sándort. Szerencsém volt, hogy nem kellett dolgoznom, hanem a második felvételiig lehetőségem volt tovább képezni magam.

Vannak szerepálmaid? Például Shakespeare-alak?
Mészáros Béla: Nincs ilyen. Nem tudom, miért, talán, mert nincs rá lehetőség. Úgy értem, hogy olyan szerepeket játszottam, amik pont nem voltak klasszikusok, ebben a bizonyos értelemben.

Filmes „karriered” indulóban….
Mészáros Béla: Ez a karrier… (ez annyira…) persze tudom, hogy létezik, de hát, hogy lenne nekem?! Nincsen. Reálisan látom. Életemben forgattam nagyjából 60 napot, ami igazából másfél főszerep. Ez persze nagyon jó. Szeretek forgatni. Vannak új sorozatok is, ha az embernek szerencséje van, bekerül egy jó sorozatba, ha nincs, egy nem annyira jóba. Nincs filmes karrierem, de örülök, ha forgathatok.

Melyik áll közelebb hozzád, a film vagy a színház?
Mészáros Béla: Még nem forgattam annyit, hogy azt mondhassam, hogy filmezni szeretek jobban. A filmben annyira minimálisan kell játszani, annyira természetesen, mint ahogy most mi itt beszélgetünk. Ha viszont belegondolok, hogy például a Bőrpofa című darabban ugyanúgy természetesnek kell látszanom, akkor a színház jobb. Ha forgattam volna 3-4 filmet, akkor már lehet kezdeném megérezni, hogy milyen jó dolog „piciben” játszani. Fel lehet készülni egy szerepre, ebből a szempontból „irigylem” azokat az embereket, akik csak forgatnak. Pár hónap alatt kitalálják magukat. A színházban, ha levágatom a hajam februárban, akkor baj van, mert az egyik szerepem miatt nem tudom megcsinálni, a másikban nem állna jól…
A filmes karrier pedig ha jön, jön, ha nem, nem. Nem vagyok a hatása alatt. Úgy sem tud mit csinálni az ember. Azt tudom tenni, hogy kimegyek külföldre, de ez annyira nem én vagyok. Nem tudom magam elképzelni külföldön. Annyira szép a magyar nyelv, annyira jó Magyarországon játszani.

Ha már szóba került a Bőrpofa… Január 7-én mutattátok be a Katona József Színház Kamrájában… Ez a szerep mennyire tartozik a kedvenceid közé? Ha egyáltalán van olyan, hogy kedvenc szerep.
Mészáros Béla: Közé tartozik persze, nagyon szeretem. Ez egy akkora feladat, annyira nehéz megcsinálni. Nem olyan hosszú idő, 1 óra 25 perc, pont, hogy rövid a darab szempontjából, de végig kell vinni az egészet, akkor is, amikor úgy érzed, hogy a másik „nincs ott” vagy én nem vagyok „ott”, valami közbe jön, ami lehet akár egy technikai dolog. Folyamatosan érezni, érzékelni a változásokat, hol kéne jobban húzni rajta vagy amikor nagyon jó, hagyni menni. Ez egy olyan szerep, amit nagyon szeretek, ez most az egyik legfontosabb. Persze vannak más szerepek például még a Mizantrópban van egy kis szerepem vagy a Ledarálnakban. Már nem játszok annyit, havonta 17-18 előadásom van. Most pont annyit játszok, ami egészséges számomra.

Hogyan készültél fel a bőrpofa szerepre?
Mészáros Béla: Természetesen megnéztem az összes “làncfürészes” filmet. Sokat gyakoroltam otthon, àltalàban előadàsok utàn. Meg is kérdezten egyszer a szomszédot, hogy hall-e fura hangokat esténként, mire ő mondta, hogy igen. Elnézést kèrtem tőle és felhívtama a figyelmét arra, hogy szerepet gyakorolok és nem a feleségemmel veszekszünk. Ki akartam próbàlni, hogy maszkban vàrom otthon, hogy segìtsek Szandrànak (ő a darabban a barátnőm), de a feleségem kérte, hogy ezt ne tegyem meg vele. Dömötör Andrissal sokat gyakoroltunk, eljátszottuk, hogy ismerkedhettek meg, milyen lehet a családi háttér. Próbáltam a teljes karaktert felépíteni.

Jól érzed magad ott, ahol vagy?
Mészáros Béla: Igen, egy pár éve nagyon jól érzem magam. Ez nagyon összetett, mert amikor nem éreztem jól magam, akkor sem azt éreztem, hogy rosszul érzem magam. Egy napi hangulat is mennyit számít, például, hogy egy nap fozicok-e reggel, hiszen imádom és mennyi endorfint termel. Most egy csomó minden úgy adódott össze az életemben, hogy nagyon jó, szerencsésnek érzem magam. Körülbelül 3 éve vagyok úgy, hogy most kezdem látni a világot. Mindig gondolkodtam, hogy tudnám megfogalmazni, lehet most sem fogom tudni. Az emberek mindennapos problémái, ide minden beletartozik: a vallásod, hogy állsz vele, a halállal, a családdal, a szeretetteiddel… most döbentem rá, hogy mindenkivel mennyi sok gáz van, mindenkinek milyen sok problémája van. Persze ez most itt nem egy nagy megoldás. Csak a saját körülményeimmel jöttem ár, hogy nemcsak az van, amit csináltam, hogy felnőtt a kis Béluci, aki focizgatott, meg minden, aztán a főiskola és a hedonizmus, kipróbálni és átélni mindent. Az utóbbi 3 évben úgy vagyok, hogy „álljunk meg egy picit”, most döbbenek rá, hogy iszonyatosan nehéz az élet, durva, hogy most ezt így 32 évesen mondom. Nagyon nehéz és sok fájdalom van benne, amit jól kell kezelni, jó helyre kell tudni tenni magadban. Most sem tudtam jól megfogalmazni, de valami ehhez kapcsolatos. Jól érzem magam, most ezt mondom neked, jövő héten meg elmegyek…(mosoly)