Az ilyen filmek kapcsán egyetlen gondolatom szokott csak támadni, az, hogyha
találkozunk majd a Világegyetem különféle értelmes lényeivel, inkább derüljön ki
a múltunkról minden rossz, de soha ne derüljön ki az emberi fajról, hogy ilyen
filmeket vagyunk képesek gyártani, és oly sokan még élvezni is. Maradjon ez meg
mindörökre az emberiség egyik sötét titkának, hiszen ha megtudják rólunk, még a
legszelídebb galaktikalakók is biztosan úgy döntenek, hogy a világegyetem
érdekében ki kell minket pusztítani, de minél előbb, annál
hamarabb.

Nagyköltségvetésű – tehát legalábbis ebből a szempontból
A-kategóriásnak számító – hollywoodi filmben az ostobaságnak, a gagyiságnak, a
ZS-kategóriásságnak ilyen csimborasszójával ritkán találkozni. Sőt, még az eleve
csak DVD-forgalmazásra készült B-filmek is ritkán képesek ennyire rosszak lenni.
Az egy dolog, hogy a történet eleve marhaság, hiszen misztikus múmiafilmről van
szó („szegény ember Indiana Jones-a”), de megvalósítás színvonala (pontosabban
„színgödre”) még rátesz sok-sok százalékot a nézhetetlenség rekordjának
ostromlására. Pedig a pénz bőven benne van, de hát az nem pótolhatja a
tehetséget. Az Indiana Jones is ökörség, de az legalább ötlettel, műfaji
tehetséggel készül, ez azonban csak erőlködés.

Elemezzem, hogy mennyire
óvodás a dramaturgia, a színészvezetés, a kamerakezelés, a jelmezek, a
„humor”…? Lehetetlen elemzni, nincsenek rá „underlatívuszok”. Életem egyik
meghatározó élménye lesz ez a zagyvalék, különösen amikor a műterem-Himalájában,
műtermi jelmezekben (a legfrissebb divatnapszemüvegek például…), műtermi
fegyveres és kézitusa küzdelmeket adnak elő a szereplők, élükön a jetikkel. Hogy
egy Michelle Yeoh, de akár még egy Jet Li is hogy fogja lemosni magáról, hogy
ilyesmihez köze volt?!
Azt meg aztán különösen szeretem, mikor nagy betűkkel
ki van írva a vászonra angol nyelven a helyszín, hogy LONDON, és a
szinkron-narrátor a dögös hangjával lefordítja magyarra, hogy LONDON. Készséggel
elhiszem, hogy van, akinek szüksége van a magyarok közül erre a segítségre, – na
azoknak a szintjéhez igazodva készült ez szó szerint mű alkotás. De nem azért
ilyen buta, mert a célközönség is az, hanem mert az alkotók is.
Nehéz
napirendre térni, megint csak kíváncsian fogom figyelni a nézőszámok
alakulását.