Ugyanis, az apró finomságok, amiket a filmbe beleraktak, a fő panelekhez hasonlóan szintén csak filmgyári, csereszabatos panelek, nem pedig egyéni ötletek, látásmódok. Globálisnak és a lokális kultúrákra érzékenynek egyszerre mutatja magát ez a kalandfilm, de csak mutatja magát, merthogy minden pillanatában amerikai marad. Tényleg profin láttatja a mai közel-keleti (és amerikai) társadalmi környezetet, de azért ez a profizmus is csak a szokásos filmipari díszletvilágot eredményezi, nem a valóságot. A díszletvilágot éppenséggel precízen megfestették a szakemberek és a szereplők, de azért soha ne higgyük, hogy ez a film most „kendőzetlenül” feltárja a közel-keleti terrorháború és az abban játszott amerikai szerep igazi valóját.Nem biztos, hogy a Hazugságok hálója többnek akar látszani egy jól megcsinált akciódús kémfilmnél, de lesznek (különösen a marketingesek), akik többnek akarják magyarázni, például politikai kriminek, „társadalmi parabolának”. De nem az, csak egy ‘A’ kategóriás amerikai akciófilm.A szereplők kifejezetten időszerűek: CIA ügynök, CIA vezető, arab terroristavezér, jordániai titkosszolgálati főnök, illetve helyi (közel-keleti) terroristák, titkosrendőrök, civilek. A történet is kifejezetten időszerű: a terroristák robbantgatnak, el kell fogni őket, hogy ne robbantgassanak már. (Egy ilyen filmnél különösen aranyosan hat a stáblista végi jogi szöveg: a történet és a szereplők kitaláltak, bárminemű hasonlóság valóságos eseményekkel és személyekkel a véletlen műve…) Természetesen egy kis szerelmi szálat is adagoltak a sok férfibarátság közé, és persze a szerelmi szál hozza a megoldást. Persze a hepiend is elegendően kesernyés ahhoz, hogy ez a kalandfilm akár „valósághű” politikai krimiként is tündökölhessen, de azért Ridley Scott nem egy Costa Gavras, és valószínűleg nem is lesz az soha. Lehet, hogy nem is akar, mindazonáltal kicsit divatja lett az utóbbi időben Hollywoodban a gavrasi attitűdöt majmolni – lásd például A belső ember, Sziriana, Gyávák és hősök, Charlie Wilson háborúja… – ebbe a sorba látszik illeszkedni a Hazugságok hálója is. Vietnam után manapság a Közel-Kelet lett az amerikai háborúsfilm-gyártás alaptémája, de ebben a szcénában a Hair-hez vagy a MASH-hez hasonló művek még nem születtek. A Hazugságok hálója sem több, mint a résztvevők pénzkereseti formája. Ezzel együtt az alkotók jól, profin dolgoztak, szakszerűen költötték el a producerek pénzét, a szereplők, élükön Leonardo DiCaprióval és Russell Crowe-val profin játszották el a szerepeiket. Mindenki jól dolgozott, megérdemlik a keresményüket. Hogy közben a Közel-Keleten továbbra is mérhetetlen a szenvedés, a terror továbbra sem enyhül, az egy másik dolog, csak annyiban tartozik ide, hogy hálás téma. Hálás téma, mert lehet belőle pénzt csinálni, én pedig ilyenkor szoktam felemlegetni, hogy az ilyesmi hullarablás…