Persze a kiállítás valódi értéke nem az én személyes érkezésem, ennél többről van szó. A későkön kívül azoknak is ajánlom a kiállítást, akik igazán szeretik a Vasarely által képviselt op-art művészetet, és azt a lehetőséget, hogy a művészet a tudománnyal egyesülve újrafogalmazza a teret. A kiállítás címében is szerepel, hogy nagy szerepet tulajdonítanak a térrel való játéknak, annak határait feszegetve megpróbálják még jobban kiszélesíteni, és ebben az intervallumban minden lehetőséget kihasználni.

Az ember akaratlanul is átvonul azon a termen, ahol Vasarely alkotásai vannak felállítva, ennek köszönhetően viszont lelke és szemei – hiszen ezen érzékszervek játszanak legnagyobb szerepet egy hasonló kiállításban – rákészülnek arra, amit a többségében kortárs művészek akarnak átadni nekünk. Javarészük külföldi származású, de természetesen magyar kiállítókra is számíthatunk. Többek közt Kassák Lajos művét is megtekinthetjük a két termen át tartó optikai csalódások között, de olyan designer munkákat is megtalálunk, mint Gerrit Rietveld széke.

Szóba került, hogy a kiállítók által képviselt optikai művészet valóban művészet-e? Össze lehet-e hasonlítani korábbi korok alkotásaival? Véleményem szerint az összevetés sohasem működik igazán, mivel minden pillanat más ideák szerint alkot. A másik része a kérdésnek pedig valahol megválaszolhatatlan. A művészet nem egy definiálható fogalom manapság, mivel túlságosan kiszélesedtek a határai. Az optikai művészet pedig több tekintetben inkább már technika, mintsem művészet, amellyel tulajdonképpen visszatérünk a művészet első, ókorban megfogalmazott feladatára. Ahhoz, hogy az ember élvezni tudjon egy ehhez fogható kiállítást, meg kell róla győződnie, hogy megértette az op-art szerepét. Aki úgy megy el, hogy azt várja, valami magas szintű esztétikai élményben lesz része, valószínűleg csalódottan fog távozni, mivel az op-art nem ezeket az igényeket elégíti ki.

Az op-art célja, mint már többször is említettem, valami olyasfajta térábrázolás, amit csak a művészet és a tudomány együttes alkalmazásával lehetséges létrehozni. Művészi kreativitás, és tudományos gondolkodás szükséges ezekhez, látni és érteni kell a teret, úgy, ahogy senki sem képes rá. A művész-tudós ilyenkor nem úgy tekint a térre, mint egy átlagember: elhiteti önmagával, hogy a tér nincs úgy körbehatárolva, ahogyan mi képzeljük, hanem sokkal összetettebb annál. Az op-art alkotói a tér minden titkát meg akarják fejteni, és ha engem kérdeznek, ez a kiállítás minden szempontból megfelelt ennek a missziónak.

Mindenesetre, akit érdekel a tér, a geometrikus formák művészi alkalmazása, és mindenfajta illúziókeltést szívesen fogad, látogassa meg a most megnyílt kiállítást a budai Szentlélek téren. Vonuljon végig a termeken, és döbbenjen rá arra a zavarba ejtő igazságra, hogy a kiállítóknak igaza volt, és a tér rendelkezik valamiféle titokkal, amit mi talán sohasem fogunk megfejteni igazán.