Kedden reggel indultunk a fesztiválra egy apró Balatonos kitérővel, így az ország nyugati felének megismerése után estefelé értünk Sopronba, ahol minimum két órás várakozással – és ezzel ismerkedési, alapozási lehetőséggel – várták az érkezőket, ugyanis már a 0. napon elképesztően sok fesztiválozó szeretett volna bejutni a helyszínre.

Nyilván sokak érdeklődését felkeltette az aznapi felhozatal, mely a Kispál film levetítését követően, egy jó kis Budapest Bár és Magna Cum Laude koncerttel, majd a Corvintetőről ismert, általában szerdai, de itt rendhagyó módon kedd esti Rewinddal adta meg a fesztivál alaphangulatát. Én az aznapi programok nagy részéről ugyan lecsúsztam a sötétedésben történő sátorállítás, és az ismerősök közelben történő elhelyezése, majd a fáradalmakat kiheverendő a Borfeszten történő fröccsözés miatt. Azonban mire Rewindra keveredtünk mindenki önfeledten tombolt és átadta magát a fesztiválhangulatnak.

Kattints és nézz még több fotót a VOLT fesztivál 0. napjáról!

Másnap miután a nap kiűzött a sátorból, fáradtan és kábultan reggelit szereztünk a domb alján található boltból, a hegymászás után pedig energiát éreztünk rá, hogy megnézzük Schmitt Pált, az első magyar köztársasági elnököt, aki erre a fesztiválra látogatott, mind ezt azért mert idén a Volton tartották az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnökségének hivatalos záró buliját is. Az igazi parti azonban számomra a Neoval kezdődött, lüktető elektronikus hangzása a délutáni órákban meghozta az életkedvet, amit a Colorstar, majd az Erik Sumo Band csak erősített. Mivel nem volt messze a nagyszínpad, átnéztem az Asian Dub Foundationre, ahol már egész nagy tömeg gyűlt össze és ugrált együtt a lemenő nap fényében. Nem csoda, hogy ezek után Lovasi másik együttese a Kiscsillag lépett fel, amiben mindig az a jó, hogy bár nem nyújtanak teljesen új élményt, Lovasi motyogása, szokásos mikrofonba éneklős testtartása már egyszerűen nélkülözhetetlen egy fesztiválon. Az első napi fő attrakció 11-kor lépett színpadra, és bár csak pár számot ismertem tőlük, a My Chemical Romance koncertje nem okozott csalódást. A mostanában vörös hajjal mutatkozó énekesük energiabombaként ugrált fel-alá a színpadon. Miután vége lett, úgy gondoltam ellátogatok az Alvin és a Mókusok koncertjére nosztalgiából, hiszen szinte mindenkinek van egy kis alvinos múltja még 13-15 éves korából. A barátaimmal ott beszéltem meg találkozót, de meglepetésemre a fél fesztivál ott tombolt fél 1-től a MOL színpadnál. „1976″ óta ez volt az egyik legjobb koncertjük, hatalmas tömeggel, önkritikáról valló, jól megválasztott számokkal elképesztő bulit csapott az immár 18 éves együttes. Miután lefeküdtünk aludni még hallani lehetett a Blind Myself hörgését az egyik oldalról, míg a másikról szokás szerint valaki épp a sátor mellett lévő fa tövébe ürítette gyomortartalmát. Asszem nem is igazi egy fesztivál, amíg nincs egy jó adag hányás a sátor valamelyik oldalánál…

Kattints és nézz még több fotót a VOLT fesztivál 1. napjáról!

Csütörtökre hatalmas vihart jósolt az összes meteorológus, amit a tűző nap miatt nehéz volt elhinni, délutánra azonban hatalmas erejű szélvihar alakult ki, így én a korai koncertek helyett többnyire a sátor fixálásán, a dolgok vízállóvá tételén dolgoztam többedmagammal. A nagyszínpadnál egy pár Edda szám erejéig bírtam csak megmaradni, de ahogy láttam Pataky arca sem volt túl vidám, valószínű a színpadon is komoly erőfeszítésbe került fönnmaradni, plusz a szél miatt kialakult porviharok következtében még több nap múlva is szép mennyiségű port találtam fülemben. A szél letesztelte a sátrak, színpadok, bazárosok bódéjainak állóképességét, legrosszabbul mégis talán a fák bírták, több helyen is szükség volt a tűzoltók segítségére, mivel komoly vastagságú ágak törtek le, szerencsére durvább sérülés nem történt. Az aznapi fellépők tehát komoly feladat elé néztek, de a hip-hop blokk az MR2-n sokak szerint mindent vitt, így a Hősök, a Punnany Massiv, majd Akkezdet Phiai. Őket a stílusban nem messze álló House of Pain követte, a félig meddig Everlast tagokból alakult együttes, akiknek a Jump Around című számának kezdő riffjeit óriási sikítások követték. Én itt Tankcsapdára váltottam, Lukács Laci kicsit Lovasisan mindig ugyanazt a műsort nyomja, de minek is változtatna, ha ezzel is olyan közönséget tud összehozni, ami az előző napi My Chemical tömegével vetekedett. A nap csúcspontja számomra ezzel el is érkezett, színpadra állt a Kanadából érkezett Sum 41. Koncertjük jobb volt, mint vártam, ráadásul kisebb show-t csináltak azzal, mikor AC/DC, Metallica és hasonló nagy együttesek számából játszottak, amit Derrick Whibley énekes vicces átvezetésekkel dobott fel. Utánuk még hallottam egy számot a Brainsből, akik pár év alatt főműsor időre küzdötték fel magukat dnb, reggae, rock és hip-hop beütésekkel bíró számaikkal. A Dub Fx az aznapi tombolások után lájtosabb zenéjével kicsit andalítóan hatott, de Palotai és Dj Fresh újra felpörgették a bulit, így az est végére szinte beájultam a sátorba.

Kattints és nézz még több fotót a VOLT fesztivál 2. napjáról!

A fesztiválos hideg zuhany megrázkódtatását péntek délután a PASO koncertjén hevertem ki, KRSA fehér öltönyben történő bohóckodása egyszerűen kötelező, ha az ember fel akar pörögni, nem is teljesen értem, miért nem ők jöttek a Vad Fruttik után, ami valahogy idén nekem nem jött át, foghatnám a hangosításra, de az igazság az, hogy egy PASO után szimplán nem jó. A Quimby egyesek szerint talán már nem ugyanaz Kiss Tibi józanodása óta, én viszont a rendre kellemes, ugrándozós, dülöngélős koncertjeiknek egyszerűen megadom magam. A programfüzet átnyálazásakor a Pendulum közbeékelését elég furcsának találtam egy Quimby után, és egy Moby előtt, a nagyszínpadnál élőben ennek ellenére nagyon jó felvezetésnek bizonyult a Moby koncertre, szinte fel se tűnt, hogy változtak a szereplők. Moby a legismertebb számait nyomatta, zárásként egy kis Lift me up, hát, mit mondjak, nehéz leírni mi volt ott. Többen a mellettünk zajló Monster Magnet koncert után csatlakoztak, ahol állítólag folyamatos adrenalin löket áramlott a fellépő amerikai együttesből. Talán elmondható, hogy az egyik legjobb napja volt ez a pénteki VOLT fesztiválnak, szerencsére az eső is megvárta, hogy a nagyobb koncerteknek vége legyen, és csak utána kezdett zárásként kisebb szemerkélésbe.

Kattints és nézz még több fotót a VOLT fesztivál 3. napjáról!

A háromnapnyi tombolás után élő zombiként érkeztem másnap délután 3-kor az esztergomi Watch my Dying koncertjére, akik iszonyatos zúzást, hörgést, headbanget nyomtak a MOL színpadán a megfáradt metálarcok előtt. Ezután a civil sátrak kérdőívei, és ajándékaik gyűjtésén tevékenykedtünk egész jó eredménnyel. Estére hirtelen azonban annyi ember lett a VOLT kempingjében, hogy a legkisebb táv megtétele egy jól eltervezett akcióterv keretén belül is minimum félórás út volt, nem beszélve a WC látogatásokról, ami többször hatalmas időpazarlásnak tűnt, úgy látszik ToiToi-okból sosem elég. A VOLT fesztivál ezen a napon kitette a megtelt táblát a kapujára. A nagyszínpadon eközben elég nagy késésekkel dolgoztak a szombati estén, majdnem minden koncert fél- egy órával később kezdte a bulit, így a késesem a Parov Stelar Band koncertjén fel se tűnt, épp kezdésre estem be. Az osztrák együttes sajátos zenei atmoszférát alakított ki, ami nekem koncerten még erősebben átjött, remélhetőleg gyakrabban ellátogatnak majd hozzánk. Az őket követő The Ting Tings szexi énekes- és egyben gitáros nője dobosával sokakat inkább idegesít, hiszen számaik nagyon hasonlítnak az amerikai vígjátékokban látható pom-pom lányok skandált szövegeire, ami hosszú távon tényleg total freak out. Ezen a napon számomra nem a 30 Second to Mars, hanem a Hiperkarma volt a csúcs koncert, de van rá magyarázatom! Tavaly a Szigeten is fellépő Jared Leto és zenekara élőben messze nem nyújtotta azt, amit a stúdió felvételeiken produkálnak, ami amúgy szerintem nem lenne rossz. Ez a kiábrándultság sajnos bennem mély nyomot hagyott, bár az valóban nagy élmény lehetett, mikor Jared Leto a koncert legvégén felhívott egy csomó embert a közönségből, hogy együtt énekeljék el a Kings and Queens című számot, mint ahogy az a klipben is látható.

Kattints és nézz még több fotót a VOLT fesztivál 4. napjáról!

Én ehelyett az idén 3 év után újra összeállt Hiperkarma koncertjén voltam, és mivel utoljára is itt láttam őket, már nagyon vártam, a nagy tömegből ítélve pedig jó páran így voltak ezzel. A hangzás, a hangulat, a  jól megválasztott szavak gyors egymásutánjának újbóli felidézése az est legnagyobb koncertélményét adta, amit Paul Kalkbrenner megszokott szeletelése, majd zárásként a Sky and Sand és az Aaron: a 2011-es Volt fesztivál tökéletes befejezését adta.