-A fotózás alapvetően, illetve idézőjelesen magányos szakma. A baráti és a
szakmai kapcsolat megléte mellett, milyen célból döntöttetek az Instant Gallery
6 in1 megalapítása mellett?
Tamás: -Ahhoz, hogy valaki ki tudjon állítani
20-30 jó képet, ahhoz először is az kell, hogy legyen neki annyi. Mivel mi csak
nemrég kezdtünk komolyabban fotózni, egyedül egyikőnk sem tudott volna elindulni
kiállítóhelyet keresni. Több hónapos, vagy akár éves munka lenne egy-egy
kiállítás képeinek elkészítése, a kiállítás megszervezése, kivitelezése. Az
anyagiakról nem is beszélek. Szóval az általad említett baráti és szakmai
kapcsolat mellett ezek voltak a fő kiváltó okai az Instant Gallery 6 in 1
megalapításának
Gyuri: -Számomra pillanatnyilag könnyebb egy csoport tagjaként
meghatároznom magam. A hétköznapok rohanása, a család és a munka mellett
inspirációt is kapok a csoporttól, ami szintén segít alkotni.
Hogy
választottatok nevet, mire utal az Instant Gallery 6 in 1 kifejezés?
Gina:
-Valami ilyesmi volt a gondolatmenet: kávézók… kiállítások… Instant kávé 3 az
egyben. Instant Gallery 6 az egyben. Hat ember egy kiállítás…
Laci: -Ez a név
szó szerint spontán oldódott ki és szerintem izgalmasan tükrözi a csoport
felállását.

-Mi az, amivel úgy érzitek, hogy csoportként valami mást, valami
különlegeset tudtok nyújtani a közönségnek, a képeket szemlélőknek?
Gina:
-Feltétlenül fontos az, hogy különbözőek a képeink, ezáltal egyfajta
változatosságot nyújtunk egy kiállításon belül, de valamilyen formában a cél
ugyanaz, tehát mégis van összefüggés… a fényképezésről kialakult képünk és
célunk, látásmódunk nagyon hasonló.
Tamás: -Elsősorban természetesen azzal
nyújtunk mást, hogy egyszerre egymástól függetlenül, de mégis valahogyan hasonló
gondolkodással dolgozó ember munkáját lehet a falakon látni.
Gyuri: -…talán
jobban kifejezi a világlátásunkat azáltal, hogy több nézőpontból
vizsgálható.

-Milyen hatással van rátok ez a fajta kollektivitás?
Tamás:
-Természetesen nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk, sokszor összeülünk
beszélgetni, megmutatjuk egymásnak legutóbbi képeinket, véleményt mondunk a
másik képéről, ezzel segítjük egymást előrelépni.

-Milyen előnyökkel jár, és
milyen hátrányokat tapasztaltok a közös munka során?
Gyuri: -Az alkotások
önállóak. A kiállítások megrendezésében, az installálásban és az elrendezésben
kifejezetten előnyös, hogy segíteni tudjuk egymást. Azt hiszem, ha bármilyen
szempontból hátrányos lenne ez nekünk, akkor nem együtt csinálnánk, hanem
mindenki önállóan próbálna eljutni az emberekhez.
Melyik technikát, a
digitális vagy az analóg fényképezést részesítitek előnyben és miért?
Gina: -A
technika megválasztása mindig a képtől függ. Én az analóg technikát részesítem
előnyben, de ez csakis saját magam miatt van. Egyszerűen máshogy fényképezek
filmes géppel és sokkal inkább illik ez a technika az én képeimhez és közelebb
áll a saját világomhoz. Van digitális gépem is, de azt másra használom (munkák,
képtervezés)
Gyuri: -Annak, hogy egy kép digitális, vagy analóg úton
készült-e, véleményem szerint semmi jelentősége nincsen. Sok esetben egy
„hozzáértő” sem tudja eldönteni egy képről, hogy milyen eljárással készült. A
kép a lényeg, és azon belül is az, amit közvetít, vagy közvetíteni próbál. Magam
részéről mindkét technikát használom, természetesen azért az analóg képek jobban
tetszenek.
Laci: -A téma hozza a technikát, ezért mindkét eszközt
használom
Tamás: -A fiatalabbak ma már előbb ismerkednek meg a digitális
képkészítéssel, aztán némelyeket elkezd érdekelni az analóg fotózás. Én is
Stalter György tanfolyamán ismerkedtem meg vele, és egyre jobban szeretem. A
Fonóban lévő kiállításunkon igaz a képeim túlnyomórésze digitális technikával
készült, egyet kivéve, mert csak azon nem használtam vakut, de állandó
fényviszonyok között inkább az analógot részesítem előnyben.

-Mi a
véleményetek a fényképek képszerkesztővel való manipulálásáról? Etikusnak
tartjátok-e a képszerkesztést, manipulációt a fotóművészetben?
Gina: -Nehéz
kérdés. Én személy szerint nem szeretem a manipulált képeket, de ez nem jelenti
azt, hogy rossznak tartom őket, sőt láttam már nagyon érdekes manipulációkat. Én
is szoktam használni a Photoshop-ot, mert annak, aki a digitális technikával
dolgozik, ez szinte elengedhetetlen. Olyasmi ez, mint az analógban a laborálás –
hisz ez utómunkának számít –, de mégis sokkal másabb, a virtualitás és a pixelek
miatt. Nálam van egy határ, ahonnan már másként gondolok egy képre. Nem mint
fotó, hanem valami más.
Gyuri: -A fotóművészet célja számomra nem az, hogy azt
jelenítse meg képen, amit mindenki lát a saját szemével, csak például nem figyel
oda rá. Egy fénykép soha nem lesz olyan, mint a szemmel látott valóság. Ez a
technika velejárója. Azt szeretném viszontlátni a képen, amit előtte a fejemben
megfogalmaztam és ennek elérésében minden eszközt etikusnak tartok. Egy
festőművésztől sem szokás megkérdezni, hogy etikus-e olyat festeni, ami nem-,
vagy nem úgy létezik, mint a valóságban. Miért ne lenne etikus? A szemlélőknek,
befogadóknak kell megérteni, hogy amit az ember a filmekben, képeken, vagy akár
a híradóban lát, az nem feltétlenül a valóság, csak mert majdnem úgy néz ki. Ha
valaki a manipulált képről azt állítja, hogy az a valóság, annak már
megkérdőjelezem az etikusságát, bár műalkotás esetében lehetséges, hogy az
alkotónak valóban az. Éppen az lehet az egyik vezérlő elv, hogy egy nem teljesen
valóságos dologgal világítsunk rá egy valóságos dologra. Mindezek ellenére
képszerkesztő programot csak kivételes esetekben használok, ami lehet, hogy nem
lesz mindig így.
Laci: -A manipuláció szó olyan mesterkéltnek tűnik, pedig a
fotográfiában sokszor kell a művészet érdekében az analóg vagy a digitális
technikába belenyúlni. Értem itt a labor vagy a Photoshop használatát.
Tamás:
-Szerintem a képszerkesztés elengedhetetlen része a képkészítésnek. Másodjára
akkor születik egy kép, amikor az ember lenagyítja, vagy számítógépen
megszerkeszti. A fotóművészetben minden megengedett szerintem, ha nem öncélú és
a mondanivalót úgy fejezi ki a legjobban. Persze vannak irányzatok, például a
dokumentarizmus, ahol szigorúbbak az elvárások.
-Mi volt az apropója a Fonóban
megnyílt kiállításotoknak?
Tamás: -Kaptunk egy lehetőséget egy nagyon jó
helyen kiállítani, nem hagyhattuk ki.

-Milyen koncepció alapján válogattátok a
képeket?
Tamás: -Szerintem mindenki azokat a képeit állította ki, amelyek
legjobban tükrözték az életük ezen időszakát.
Laci: -Egyéni meglátás és
csoportos egyeztetés.
Gina: -Még kezdő kiállítók vagyunk. Szeretné mindenki a
saját világát bemutatni. Én úgy válogattam, hogy egyfajta hangulatot tükrözzenek
a képeim, a saját látásmódomat adják vissza külön-külön és egyben is.

-Milyen
eddig elért sikerekre vagytok igazán büszkék?
Tamás: -Szerintem az a legjobb,
hogy sikerült minden kiállításra megújulnunk.
Laci: -Az elmúlt két
kiállításra, ami a Katapultban és Füreden a Zöld Teaházban volt.
Gina: -Még
csak januárban alakult a csapat, ehhez képest ez már a harmadik kiállításunk
csoportként és májusban is nyílik egy. Én erre büszke vagyok. A másik dolog, ami
számomra nagyon fontos: úgy érzem ebben a légkörben kiteljesedek és egyre inkább
olyan fényképeket készítek, amilyeneket szeretnék.

-Mik a terveitek a jövőre
nézve?
Gina: -Szeretnénk többet együtt dolgozni, aztán persze kiállítani.
Rengeteget szeretnénk fényképezni, ez az elsődleges cél.
Gyuri: -Reménykedem
benne, hogy lehetőségem lesz sok időt fényképezéssel tölteni, ami a jelen korban
nem egyszerű feladat. Sajnos úgy sejtem, hogy a világot nem fogom megváltani, de
ki tudja, meg kell próbálni!
Laci: -Sok-sok közös munka…
Tamás:
-Közeljövőben lesz még egy kiállításunk nyár előtt, utána kis szünet a kiállítás
szervezésekkel kapcsolatban, újra csak a képkészítésre tudunk majd koncentrálni,
ősszel pedig a nyáron készült új képeinkből szeretnék összehozni egy kiállítási
anyagot.