A magamfajta tenyeres-talpas alföldi ‘gyerök’ mindig zokon veszi, ha egy nagy tudású kozmopolita bele akar szólni az éves hurka – kolbász adagjába. A nagy különbség a többi életmód praktikával szemben, hogy esetünkben szó sincs eme és ehhez hasonló (vidék)gasztronómiai remekek tiltásáról. Persze Szendi szerint sem a csülökpörkölt és csörögefánk a fő beviteli forrásunk, ám szerencsére itt már nem szembesülünk a modernkorban divatos táplálkozási boszorkányüldözéssel.

A szakácskönyv megjelölés / megnevezés azonban csalóka. A mű tetemes része inkább egyfajta reflexió az ezt megelőző két könyvekkel kapcsolatban felmerült kérdésekre, kritikákra. Korrigál, változtat, pontosít, egyszóval tökéletesít. A nyugaton már bevált és elfogadott teóriát hazánkban még mindig kételkedve fogadják mind a szaktekintélyek, mind a közemberek. Először is ez nem fogyókúra vagy diéta. Ez életmód. A paleolit jelmondata a következő „Vissza kell térnünk ahhoz a táplálkozáshoz, amelyhez évmilliókon át alkalmazkodtunk”. Ez nem jelent mást, mint a számunkra legmegfelelőbbek a bogyók, zöldségek, gyümölcsök és persze a hús. Magok azonban nem.

A paleolit táplálkozás leginkább azzal jár, hogy száműzzük az életünkből a magokat, azok származékait és a különböző tejtermékeket. Azért van szükségünk ezek elhagyására, „mert a genetikai alkalmazkodás nem történt meg, így ezek az élelmi anyagok, elterjedtségük és mindennapos nagy mennyiségű fogyasztásuk miatt, okai a civilizációs betegségeknek.”

A könyvben lejegyzett receptek teljesen szembemennek az átlagos életmód könyvek receptjeivel. Húsok különböző édességek és persze saláták egész armadájával találja szembe magát az egészségtudatos olvasó. A töménytelen mennyiségű húsételek és már egy test elleni merényletként kategorizálható édességbombák azonban nem biztos, hogy képesek legyűrni a pékáruk hirtelen kiesését. Gondoljunk bele, ha egy megerőltető és annál eredménytelenebb bölény vadászat után – hisz mégis csak paleolit korba kacsintunk vissza – letennénk pattintott kő lándzsánkat és belevetnénk magunkat (beton)dzsungel éléskamrájába (lásd McDonald’s) szomorú szájízzel tapasztalhatnánk, hogy jól megszokott étrendünk fele alsó hangon esik ki a pikszisből.

Summa summarum, ez a legérdekesebb szakácskönyv, amivel valaha találkoztam. Receptek, vélemények és kis tanulmányok remek ötvözete. Ha nem is leszünk elkötelezett hívei a paleolit táplálkozásnak, egy kis perspektívatágításnak tökéletesen megfelel. Ne feledjük a legfontosabbat, a paleolittal nem kell kopogó szemekkel lelkiismeretünk elöl menekülni, amikor az állatsimogatóban már csak négy lábon járó, olykor bégető pörkölteket vizionálunk.