Rendező: Peter Webber
Író: Thomas Harris
Szereplők: Gaspard Ulliel (Hannibal Lecter), Li Gong (Lady Murasaki), Dominic West (Popil felügyelő), Aaron Thomas (a fiatal Hannibal Lecter), Helena Lia Tachovska (Mischa), Rhys Ifans (Grutas), Richard Brake (Enrikas Dortlich), Kevin McKidd (Petras Kolnas)

Ismerjük az alaptörténetet, van egy emberevő, Hannibal Leckter – született Sir Anthony Hopkins, aki után nyomoznak, elfognak, kínoznak és viszont kínoz. Az sosem derült ki, egyetlen részből sem, miért lett kannibál ebből a frenetikus agyi tevékenységet mutató alakból. Most ez következik.
A történet a II világháború vége felé kezdődik Litvániában, amikor a kis Hannibal (Aaron Thomas) és családja a városból vidékre menekül a nyári lakba. De a háború borzalmai pikk-pakk utoléri a Leckter családot és kinyírják őket, a két kisgyerek kivételével. A 8 év körüli Hannibál, egyedül marad kishúgával, a katonák kegyetlenkedéseivel, az éhezéssel és a kényszerű kannibalizmussal. Na, most azt hiszitek mindent tudtok mi!? Fenéket. Nem azért lett Hannibál kannibál, mert ott a világvégén, a mínusz 40 fokban, étel nélkül embert kellett ennie és rászokott. A rendező kicsit mintha mellébeszélne. Az történt ugyanis, hogy a katonák úgy döntöttek, hogy farkaséhségüket Leckter kishúgának elfogyasztásával csillapítják. Ez még mi sem nézhetjük rögtön végig, akik nagyon érdeklődnek, amúgy a devianciák iránt…, de később Hannibál álmaiból minden kiderül, bár még így sem vetekednek a jeleneteket a korábbi Leckter filmekben látható agyvelőzabálással. Bennem maradt a kérdés, hogy MIÉRT LETT KANNIBÁL HANNIBÁL?!?!?! Mert megették a kishúgát? Aha. Érdekes magyarázat.
Ennyi, amibe beletudok kötni a film kapcsán. Szépen fényképezett film, hitelesek a szereplők, szépek a színészek, a helyszínek, és remek kis thrillert láthatunk. Mégha egymagában nézzük is a filmet, akkor is megállja a helyét. Sőt akkor egy kicsit talán jobban. Mert, ha nem nézzük az előzményeket, akkor csak annyiról van szó, hogy Leckter (Gaspard Ulliel) baromi gyorsan megbosszulja mind az öt katonán a családja és szeretett lánytestvére meggyilkolását. A tragédiát követően, egy szovjet árvaházba volt kénytelen felnőni hősünk, majd hirtelen egymást követik az események. Franciaországban rátalál egy rokonra, aki mellesleg egy gyönyörű, japán, mangaharcosnő (Li Gong). Az egyik nemrégiben elhunyt nagybáty felesége. Elfojtott szerelem alakul ki közöttük, miközben Hannibál sorra felkeresi az összes katonát, akik anno ott voltak a nyárilakban, és a tragédiát okozták az életében.
A szereplőkről érdemes még szót ejteni. Már csak azért is, mert ugye senki nem gondolja, hogy Sir Anthony Hopkins legnagyobb alakítását überelni fogja? Na, erre ne is gondoljatok. Egy fiatal francia fiú, Gaspard Ulliel, fantasztikus tehetséggel adta elő, a fiatal Lecktert. Nem majmolta a Hopkins által előadott figurát és nem is próbált meg teljesen egyedi lenni. Tökéletesen oldotta meg a feladatot és a mindig rendben lévő, arany középutat választotta. Mivel Hannibál még fiatal, ezért természetes, hogy még nem lehet ugyanaz a személyiség, mint idősebb kannibálként, viszont a gesztusain, mimikáján, őrült tekintetén felfedezhetőek a korábbi Oscar díjas alakítás jegyei.
A film szerelmi szála, a titokzatos rokon, Lo Gong valóban hozza a rejtélyes formát, de minden bizonnyal nem ebben a filmben teljesítette ki színészi képességeit, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszul alakított, sőt, a szerepét hozza, se többet, se kevesebbet, ez volt neki megírva.
Izgalmas alkotással állunk szemben, már-már lebilincselő. Akik nem ismerik az előző Hannibál filmeket, menjenek nézzék meg ezt, jó kis kedvcsináló lesz a többihez. Akik ismerik az előzmény előzményeit, azoknak meg nem kell ajánlanom, hogy irány a mozi, úgyis megteszik.