A történetből nem derül ki, hogy miként lett szuper erős, szuper gyors, repülni képes és golyóálló Hancock, de olyan természetességgel kerül elénk, hogy nem is érdekel különösebben minket, a történet szempontjából sokadlagos tényező. Mindenkit megment, aki menthető, ő maga viszont egyre menthetetlenebbnek tűnik. Baj esetén magasan szárnyal, egyébként meglehetősen mélyen van. Talán nem kéne szupermennyiségű alkoholt lenyomnia minden este; talán rossz, ha a gyermekek erkölcsös példaképe egy lakókocsiban lakik; talán hiba jócselekedet közben lazán romba dönteni a fél várost. Ray Embrey, PR-os pont erre hívja fel a figyelmét. Elhatározzák – mivel a PR-osnak épp nincs melója -, hogy válságmenedzselés következik és elérik, hogy a nép is szeresse egyetlen szuperhősét. Mert nem igazán kedvelik Hancockot, sőt rendszerint lebunkózzák, mert ez a hős szuperbunkó. Miután Hancock és a PR-os összekerülnek, kezdődnek a bonyodalmak és a nem várt események.

De nem is ez a legjobb, hanem, hogy még a kifinomult humorérzékkel rendelkezőknek is van nevetni valójuk. Hatalmas poénok repkednek, Hancockon kívül is – ennél jobbak. Kedvenc színésznőm Charlize Theron, hozza formáját. Ódákat tudnék zengeni ennek a nőnek a szépségéről, de a tehetsége ennél sokkal megnyerőbb. Ő, aki az Ördög ügyvédjében nagyobbat alakított, mint Keanu Reeves, a Rém – Monster – című filmben tett alakítása pedig örökre beette magát a fejembe. Szóval a színészekbe nem lehet beleközni, még a lúzer PR-osba sem.

Akkor a látványról is essen néhány szó. A százötvenmillió dollárból forgatott Hancock látványelemekben nem szenved hiányt. Szuperszónikus sebességű főhősünk, még a Holdra is rajzol, autót helyez egy felhőkarcoló, tűtornyára, izomból felkap bármit. Szóval nagyszerűen megoldották a srácok, hogy hiteles legyen minden, látványra. Köszi Neil Spisak!

Nem is értem, hogy a kritikusok miért nem emelték egekig, ezt a szórakoztató, cseppet sem túlspirázott alkotást?! Harmincöt százalékot kapott a Rottentomatoes kritikusok oldalán. Van benne akció, szeretet, lelkiszotty és humor. Nyár van, nem kell a mélylélektan! Csendben azért megjegyzem, hogy a humoros, szépen végigvitt alkotás, a végén azért átcsap valami ostoba, mitológiai történetbe, de ezt megbocsájtjuk. Még azt is, hogy a londoni premeren Will Smith belecsókolt Charlize Theron nyakába! Lehet találgatni, hogy kavarnak-e és, hogy mindketten beadják-e a válópert! Szerintünk csak örültek!