Amikor először megláttam a Sony Ericsson W350i-t, nem is tudtam, hogy egy telefon került a látóterembe, azt hittem, zenelejátszó. De aztán – mivel egy telefonboltban voltam – közelebbről szemügyre vettem, tapogattam és flip, hoppá flopp! Lehajtható előlap, mint a régi Ericssonokon, és ott a titok. Tényleg ez egy telefon is, no meg zenelejátszó. Nincs sorrend, nincs vagy-vagy, mindkettő egyszerre. Egy gyönyörű, innovatív, mégsem hivalkodó telefon. Nem vagyok oda a sokfunkciós, még a Marsot is megvizsgálni képes mobilokért, de ez levett a lábamról.

Külcsin
Most, hogy nézegetem a telót, lehet, hogy mégsem olyan visszafogott. Fekete színben sikerült hozzájutni, narancssárga, csilli-villi díszítőelemekkel. Csinos kis darab, ráadásul van még más színekben, illetve színkombinációkban is. A klasszikus dolgok találhatóak kívül és némi plusz. Tehát van rajta töltő csatlakoztató, oldalt, hangerőszabályzó, play gomb, stop gomb és a zenelátszó, minden gyorsbillentyűje, valamint egy csúsztatható billentyűzár oldalt, mint mondjuk az MP3 lejátszókon. Az egész külső praktikus és szép.

Belbecs
A menüt, mint minden Sony Ericsson-nál meg kell és meg is lehet szokni, pikk-pakk. Viszont, aki már járatos az Ericsson-ok menüjében, azokat is éri egy-két meglepetés. Például az, hogy ha becsukod, vagyis visszacsukd az előlapot, nem az alapkép jelenik mega telón, hanem automatikusan a zenelejátszó. A flipp-floppon található gombok üzemkészek, hiszen nincs bennük elektronika, manuálisan nyomkodjuk végülis az alatta lévő gombokat, aha a számozott gombokat. Gyorsmenü, ennyi. Nagyszerű, hogy több funkcióval látták el a billentyűzetet, állapottól függően lehet használni.

A telefonkönyv ezer bejegyzéssel bír, összesen kettőezer-ötszáz adattal láthat el minket. Üzenetkezelése klasszikus, SMS, MMS, és e-mail, akár csatolt filellal is. Ezen kívül van naptár, jegyzet és egyéb kényelmi funkciók, amelyet megszokhattunk, bármilyen is legyen a mobilunk. Innentől kezdve akár telefonálhatunk is, aztán hallgassunk zenét. És itt jön a képbe a multimédia. Csak hang legyen és kép.
A mobilban egy megapixeles kamera van, ami épp, hogy jó valamire, de ez nem fotó apparátus, hanem telefon és zenelejátszó. És ez az, amiért szerelmes lettem a készülékbe, a zene. Remekül kezeli az albumokat, csoportosíthatóak a zeneszámok, egyénre szabható és változtatható, ráadásul jól szólnak, persze ez függ attól, hogy min keresztül hallgatjuk. Ne hangosítsuk ki, ha nem muszáj.
Mivel van benne beépített böngésző, akár alkalmas is lehet a netezésre – GPRS és EDGE -, de kicsi a kijelző, bár jó minőségű TFT, mégsem erre használjuk. Arra, amire ez a telefon való, az összes plusz szolgáltatásával együtt, nagyon jó árfekvésben kapható. Jól néz ki, könnyen kezelhető, legalábbis megszokható, és még azok is maximálisan ki tudják használni – mint én -, akik eddig csak beszélgetésre és üzenetküldésre használtak egy telefont.