A Boyz in the Wood egy ízig-vérig brit humorral felvértezett horror-vígjáték, ami nemcsak működik, de ki is emelkedik a gyerekek + horror tematika mostanában felkapott vonalából.

Manapság gyönyörű reneszánszát éli a 80-as évekre jellemző gyerek- és tinicsapattal felvértezett horrorirány. Gondoljunk csak a Stranger Things elsöprő sikerére, az arra hajazó, de több ízben megcsavart, német Darkra vagy az olyan kortárs filmekre, mint a Rim of the World, az Az remake vagy a Summer of 84.
A Boyz in the Wood szintén ezen a vonalon marad, azonban behoz valami alapvetően műfajromboló elemet, a humort. Itt most nem arra kell gondolni, hogy egy-egy jól eltalált poén üt, vagy hogy a helyenkénti helyzetkomikum feloldja a horror véres, szeletelős és jump scare-es uralmát. Ahogy arra sem – hála az égnek – hogy egy paródiába hajló filmet kapunk, amely magát sem véve komolyan mutat fricskát az ijesztgetős alkotások sorának.

A Boyz in the Woodban négy iskolás fiú büntetésként elindul egy túrára a skót Highlandsben, de hamar a nyomukba ered egy vadászpuskás őrült, így a film alatt nemcsak a barátságuk mélyül el, de az életükért is jó párszor meg kell küzdeniük. Az ízig-vérig brit horror-vígjáték dicséretes elsőfilmre sikeredett Ninian Doff rendezőtől. Szerethető és emberi karakterek, imádnivaló skót akcentus, lazaság és feneketlen ötletesség jellemzi az alkotást. A feszült részek jól váltakoznak a vicces betétekkel, ahogy a komolyság és a humor is tökéletes egyensúlyban pihen. A brit – és általában véve európai – filmek hitelessége és emberszagúsága egyértelmű pozitívuma a filmnek, ahogy az önirónia használata is: nincs is annál britebb humor a világon, minthogy a kis falu pékáruit lopó, ismeretlen tettes felkutatása top prioritást élvez a rendőrségen.

Ninian Doff filmje úgy használja a humort, hogy közben nem gyengíti a horrort, mégis megnevetteti a nézőt – úgy jó istenesen, minden tizedik percben.
Különösen hatásos és kiemelkedő példája ennek a szimbiózisnak, amikor a mű közepe táján egy jó értelemben véve elborult montázs kapcsán egyszerre rágjuk le mind a tíz körmünket az egyik fiú életéért, míg egy másik révén hahotázva konstatáljuk, milyen is az, amikor egy csapat 70 pluszos skót bácsi és néni – élükön a Trónok harca Jeor Mormontjával (James Cosmo) – begombázva táncol és őrjöng egy pajta közepén.

Cikk folytatása ITT!