Gyeplő nélkül

Fekete István:

2003. 07. 04. 00:00 - antropos.hu

Az 1926-os évről datálódik Fekete István regénye {Gyeplő nélkül}, melyben személyes és országos dilemmákkal néz szembe a mezőgazdaság területén az író. Jó regény, tömör, költői, már-már szürrealisztikus szöveg. Móricz felől nézve anekdotikus, Mikszáth felől pedig realista alkotás. Méltatlanul elfeledett mű, ami most a Lazi Kiadó jóvoltából jelent meg újra.
"A Göncöl rúdja túlhajolt már éjfélen, a szérűben a kazlak lomhán őrizték a csendet, s a majorságba vezető széles út vége messze valahol, talán a reggelbe ért.
Nem volt hideg, bár decemberbe fordult a kalendárium, s a tócsák homályos tükrét erőtlen jég hártyázta.
Ritka pára ült a major felett; az épületek árnyékot nem vetettek, az ablakok vakon álmodtak nyári csillogásról, s az ajtók kizárták a külső világot csillagaival, titokzatos sóhajaival, hűvös levegőjével, távoli kutyaugatásával együtt.
A majorudvar négyszöge felett a magtár uralkodott, mint apró sovány parasztok felett a nagy hasú tőzsér s mellette mindjárt, szurtos mivoltában szégyenkezve, szinte a föld alá készült bújni a kovácsműhely.
Jobbról a kukoricagórék álltak a magtár mellett, mint a szegény rokonok, szemben pedig kicifrázott ablakokkal és némi hetykeséggel a lóistálló, mint akinek három előneve van, de a nagy hasú bankár nélkül egyszerűen éhen pusztulna."