Minimál design és benne sok nő, akiknek a gondolatai inspirálják az embert. Akárhányszor felnézhetünk az oldalra, minden egyes alkalommal rátalálunk egy újabb értékes mondatra, amely egy különleges pesti nő szájából hangzott el. Egy oldal, amely Budapestről szól, női szemmel – vagy éppen a nőkről, pesti szemszögből.

A Pesti Nő oldalát Bach Máté és Ughy Szabina hozta létre, akik szerették volna bemutatni Budapest nőiességét, lágyságát, tehát mindazon tulajdonságokat, amelyeket azok a hölgyek is birtokolnak, akik megjelennek a honlapon. Egy oldalt akartak létrehozni, amellyel nemcsak az olvasók, hanem ők maguk is közelebb kerülnek Budapesthez és önmagukhoz.

Az interjúalanyok olyan öntudatos, nőies nők, akiknek van véleményük és felmerik vállalni azt. Többségében Budapestről szólnak a beszélgetések, de láthatóan annyiféle világgal találkozunk akár egyetlen nőben, hogy Budapest ezekben az interjúkban kiszélesedik, és benyeli az összes gondolatot a világról, a nőkről, az életről. A végére már csak annyi marad belőle, hogy konkretizálja egyetlen szóban mindazt, amit a bemutatott nők – és akár mi is – csak órákig tudnának magyarázni.

Valakinek Budapest válik az oldal központi témájává, valaki azt a jó értelemben vett fojtogató nőiességet érzékeli. Minden képen önmaguk szépségében jelennek meg a nők, valódivá válnak az olvasó előtt, hitet adva ezzel nekik, hogy ők is képesek önmaguk sorsát beteljesíteni. Nincs álca vagy cicoma, minden úgy történik, ahogyan a valóságban is.

Példaképpé válnak azok az emberek, akik mellett talán elmennénk az utcán, mert nincs bennük a hírnév és siker hajszolása, nem tűnnek fel a média fényében, hanem annak árnyékában különféle tettekkel jobbá teszik a világot, és közelebb hozzák a reményt. Milyen reményt? Hogy akár ebben a pesti bérlakásban is, ahol éppen ülök, létre lehet hozni valami újat, valami csodálatosat, akár nagy cselekedetről van szó, akár kicsiről.

Egy nő haja, lelke, szíve és Budapest vibrálása, ereje összpontosul az oldalon. Halkan súgja meg, hogy mi a valódi nő a valódi Budapestben, és csendben hagyja, hogy az ember továbbgondolja mindazt, amit a sorokból kap. Önzetlenül nyújtja át minden értékét a nőknek és a városnak, és cserébe nem vár mást, csak önmagunk életének újragondolását.