…és akkor még sok minden kihagytam a rövid felsorolásból, de van itt minden, amit egy akciófilmbe bele lehet zsúfolni. Még több is sajnos.  Ez a film tipikus példája annak, hogy akármennyi pénzt bele lehet zsúfolni az elkészítésébe, de ha kimarad belőle a mondanivaló, az bizony megtizedeli a nézőket. Főleg azok a mozizók érezhetik magukat pofon vágva, vagy stílusosan inkább homlokon lőve, akik nem tudják pontosan, milyen filmre is váltottak jegyet.
De mi is ez? A főszereplő Mr. Smith (Clive Owen) éppen békésen üldögél egy padon és eszi a napi sárgarépáját. Egyszer csak, elfut előtte egy sikoltozó terhes nő. Aztán a nő után meg egy rosszarcú bácsi is hatalmas pisztollyal. Na ez már hősünknek is sok, ezért úgy döntött a nő védelmére kel. Ekkor derül ki, hogy Mr. Smith nem akármilyen pisztolyvirtuóz. Itt persze az egy rosszarcúból lesz vagy ötven, akiket úgy rendez le hogy közben a nő szülését asszisztálja. Aztán a kismama szeme közé hamar golyó csattan, ráadásul minden jel arra mutat, hogy a csecsemőnek is hasonló sorsot szánnak. Ezt nem hagyhatja Smith, ezért védelmébe veszi, ami nem egyszerű feladat. Nem elég hogy lakását lerohanja 100 ember és kénytelen megölni őket úgy, hogy halláskárosodást se szenved, még szex közben is ráront vagy 30 állig felfegyverzett gonosztevő.
Szerencséjére ez a 30 nagyon kevés, szóval kit tudta őket úgy végezni, hogy az aktust se kellett megszakítani. Segítője a mentőakcióba, nem más, mint a már törvényszerűen prostituáltat alakító és már láthatóan öregecske Monica Bellucci. Őt ebben a filmben is hasonló szereppel tisztelte meg a forgatókönyv. És majdnem kihagytam a fő rosszfiút (Paul Giamatti). Egy tutyimutyi pancser, aki mellől minden embere elhullik, de ő mindig túléli.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen filmhez hasonlítsam. Az elején beugrott a Crank (Felpörögve), a rövid, mindent bele és mindent gyorsan stílusa miatt, de az irrealitással még a Crank-hez képest is túlmentek a határokon. Ez a film sokkal több valótlanságot halmoz elénk, mint amit még jóindulattal meg tudunk enni. De ha már a valóságtól elrugaszkodunk és látjuk, hogy egy sötét, nagyon kontrasztos képi-világú, képregény szerű filmről lévén szó, plán Clive Owen-el a főszerepben eszembe jutott a Sin City is, de aztán rájön az ember hogy, egyik se. Az előbbi két mesterűmhöz képest, a Golyózápor több mint felejthető, már inkább átcsúszik a “kihagyható” kategóriába. DE van valami benne, ami ha egy adott szituációba kerülünk szembe a filmmel, még szórakoztató is tud lenni. Elvégre tömegesen nézik meg az emberek a Szállító filmeket is, pedig (és ekkor jöttem rá, hogy talán a legjobb hasonlat) azok sem a mondanivalójukkal szedik szét az embert, hanem van ott egy frankó autó, egy frankó főszereplővel (Jason Statham) általában egy kellemes fehérnép, iszonyatos látványvilág. Najó, itt az az egy nem stimmel, hogy az ilyen filmekben legalább oda dobnak egy olyan sztorit, hogy a világ de minimum Amerika elpusztul ha a hősünk egy személyben nem tesz valamit. Sajnos itt még ez is kimaradt. Maradt helyette, az óvjuk meg a csecsemőt és lehetőleg a nőt is.




Elég sokat szidtam szegényt pedig, egy pár sör után/közben, haverokkal,  remek szórakozás, ha fel van rá készülve az ember. A tőmondatos poénokon, hatalmasakat lehet röhögni, a képi poénok sem egyszerűek, és közben rengeteg akció. Sok régi 6os BMW ami elég direkt párhuzam a Guy Rithie által rendezett BMW reklámmal (ami egyébként kiváló, link alul). Ja és a ha mondanivalót akarunk keresni van az is: a sárgarépa jó hatással van a látásra és szükség esetén, szemüregen keresztül át lehet szúrni egy ember fején. Van amikor nem is kell ennél több. Néha. De azért én megvárnám DVD-n ezt a véres vígjátékot.