Az intézmény közleménye szerint az 1960-as években született művektől kezdve a legfrissebb alkotásokig, több mint fél évszázad munkásságába enged betekintést a tárlat, így nemcsak Zappettini művészi korszakai, de az analitikus festészet fejlődése is feltárul a látogatók előtt.

A dokumentum felidézi: az olasz Gianfranco Zappettini olvasatában az 1960-as évek művészete nem kínált harmadik opciót a festészet számára: vagy átengedi a terepet a hagyományos művészeti kommunikáció tárgyias formáival szakító irányzatoknak, vagy újra felfedezve önmagát, ismét a művészet középpontjába kerül.

Zappettiniben egy új festészeti nyelv kialakításának vágya és igénye fogalmazódott meg. Az analitikus művészet elveit elsőként leíró német kritikus és kurátor, Klaus Honnef professzor már azon művészek között tartotta számon, akik a festészet megújításával, a festészeti nyelv újjáépítésével és az absztrakció új alapjainak lerakásával foglalkoztak.

A Chiavariban élő, máig alkotó mester nem elsősorban festékkel hozza létre műveit, hanem helyette az építőiparból vett kellékeket, illetve olyan plasztik elemeket használ, amelyek szokatlanok a klasszikus festészetben: a nejlontól a műanyaghálón át egészen a kvarcporig, márványig alkalmaz alapanyagokat. Keresi az interakciót minden olyan matéria között, amelyet a vásznon felhasználhat.

A JPM közleménye szerint kompozícióival egyfajta statikus dinamikát, tapintható feszültséget hoz létre, miközben a festői felület líraian finom, vagy épp drámaian szenvedélyes alakításával műveit kilépteti a síkból, a festmény és a relief közti képlékeny határmezsgyébe helyezi át.

Zappettini művei május 15-től június 21-ig tekinthetők meg a pécsi Káptalan utcai Múzeum Galériájában.