-Sok, ma alkotó fiatal a Kisképzőben kezdte. Te is valami hasonlóból indultál?
-Nem. Teljesen normál gimnáziumba jártam.

-Akkor érettségi után döntöttél úgy, hogy a képzőművészet világa felé veszed az irányt?
-Már érettségi előtt is festegettem, és a felvételi jelentkezéskor már tudtam, hogy a Képzőművészeti Egyetemre fogok pályázni. De nem mentem át az alkalmasságin (többszöri próbálkozásra sem), ezért egy évre Londonba költöztem tapasztalatot gyűjteni. Amikor hazajöttem beiratkoztam a Novus tervezőgrafika szakára, amit azóta sem végeztem el…

-Jelenleg főállásban tervezőgrafikusként dolgozol?
-Nem. Szabadúszóként csinálom, tervezek arculatokat, kiadványokat, de a rendszeres fizetésemet egy cég marketingeseként kapom.

-Ez az első kiállításod. Miért most?
-Körülbelül egy évvel ezelőtt gondolkoztam el azon, hogy szeretnék egyet. De támogatók nélkül nehéz egy ismeretlen fiatal műveiből kiállítást szervezni. A Portfolio Points apropóján sikerülhetett a kiállítás, pont kapóra jött, hogy ők a hasonszőrűekre specializálódtak és segítik őket.

-A kissé hangosra sikeredett megnyitón, volt egy fura figura. Ki ő, és miért volt ott?
-A kiállítás főképének szereplőjét, egy fiktív alakot formázott meg a sminkes, Larion Oszkár. Úgy terveztük, hogy egy kimaszkírozott barátom mond majd köszöntőszöveget. De amikor a teljes smink elkészült, és a műfogsor is bekerült, kiderült, hogy egy szót sem bír mondani. Ezért improvizáltunk.

-Mi a kiállítás koncepciója?
-Tartalmilag és technikailag is a kontrasztok kihangsúlyozására törekedtünk. Ezek persze függetlenek egymástól, mégis kiemelik a lényeget, és így sokkal erősebben hatnak ránk. Eredeti elképzelés szerint, az utazásaim során velem szemben ülő személyeket abrázolt volna az összes kép, de időközben költözköztem, és már nem járok metróval, így nem volt elég modellem. Éppen ezért csak négy alkotja az eredeti terv részét. Úgy szerettem volna bemutatni őket, amilyennek én látom a testbeszédük, mimikáik alapján, nem pedig olyannak, amilyen kosztümben láttatni akarják magukat.

-Karikatúrákat láthatunk?
-Nem. A látott emberek általam elképzelt lelki világát vizualizáltam. Teljesen egyéni vélemény az adott modellekről, és stiklijeikről.

-Milyen technikával készültek a képek?
-Akril, festékszóró és grafit. A régi és friss anyagok tökéletesen mutatnak együtt, mégjobban kihangsúlyozzák egymást, kontrasztot adnak. A rétegek egymásra épülnek, a határok elmosódnak. Remélem, hogy nem lehet utcai művészetnek titulálni.

-Most, hogy túl vagy az elsőn, már van tervben következő?
-Egyenlőre nincs. Persze még szeretnék kiállítást, de még nincs semmi konkrétum. Majd ha lesz újra elég képem, és lesz mit mondanom, akkor elkezdjük szerevezni a következőt.