A körülbelül húsz percesre tervezett film középpontjában a Móga Piroska által alakított Zsófi áll. A fiatal lány beleszeret egy fiúba, akivel életében először egyéjszakás kalandba bonyolódik. Azonban hamar kiderül, hogy nem ő az egyetlen nő a fiú életében. Zsófi találkozik a lányokkal, és komoly csalódásként éli meg a történteket, miközben kicsit lemond az álmairól és elkezd visszafordíthatatlanul felnőni.

A főszereplő Móga Piroskát is érték már csalódások, ez utólag, Zsófi megformálásnál nagy segítséget nyújtott a színésznőnek.
„Úgy alakítottuk a karaktert Fabricius Gáborral, hogy abból indultunk ki, amilyen én vagyok, és ahogy én megélem ezeket a helyzeteket. Zsófi kicsit kilóg a társaságából, a bulizós csajok közül, noha benne van a bulikban, de érzékenyebben éli meg az életet, ettől tud nagyobbat csalódni. Én is ilyen vagyok, kicsit álmodozó, és könnyen be lehet rántani a csőbe (nevet). Szerintem a naivitásából indultunk ki.” – mesélte Piroska.

A fiatal színésznőkkel a rendező már napokkal előbb elkezdte az improvizációkra épülő próbákat, együtt csiszolgatták a karaktereket, így csupán minimális instrukciókra volt szükség a forgatáson.
A rövidfilmet mindössze négy nap alatt, feszített munkatempóban rögzítették Budapest tizenhárom pontján. Ennek ellenére lényegében zökkenőmentesen zajlott a forgatás, köszönhetően annak, hogy egy igen jó hangulatú stáb állt össze, és minden elsőre klappolt.

„Nagyon telhetetlen voltam, és sok mindent szuszakoltam bele ebben a négy napba. Naponta három helyszínen forgatunk, például a belvárosban, a Jókai téren, Csepelen, vagy Ferihegyen.” – részletezte a rendező, aki szerint nagy szerencséje van a stábbal, mert minden tagja gyakorlott szakember, így pontosan, megbízhatóan dolgoznak.
„Abban a világban nőttek fel, ahol időre kell tudni produkálni. Ez itt nagy segítség. Ha a végén ránézünk majd erre az anyagra, akkor biztos, hogy nem négy napot fogunk forgatási időnek tippelni. Ennek ellenére nincsen benne kompromisszum.” – folytatta lelkesen. Fabricius Gábor elárulta, hogy a csapattagok maximálisan hisznek egymásba, működik a „kémia”, és ilyen közösségi élménye utoljára akkor volt, amikor zenével foglalkozott.

Igaz, a film váza természetesen meg volt, ennek ellenére nem volt részletekig megtervezve, sokat improvizált a stáb, ezért Fabricius dokumentumfilmhez hasonlította alkotását, ami nem lesz egy látványfilm.
„Ez egy “beszélő fejek” film, a drámáról és az improvizációról szól, arra épülnek a jelenetek, a történet dokumentumfilmszerűen van feldolgozva. Valahol egy naturalista európai filmnyelv az, amit én megcéloztam.”

Hogy ez mennyire sikerült, az remélhetőleg a film bemutatóján, a Filmszemlén ki fog derülni.