A Sex Mob, az extravagáns trombitás és szopránharsonás, Steven Bernstein dekonstruktivista bulizenekara húsz éves! Ebből az alkalomból új lemez és jubileumi turné, aminek mindössze nyolc állomása lesz Európában – ebből az egyi az A38 Hajón. Nagy slágerek, Fellini- és James Bond-filmzenék, Nirvana-számok, nagyszerű zenészektől, teljesen kitekerve, ízekre szedve, hatalmas energiával és rengeteg humorral.

A Sex Mob, az extravagáns trombitás és szopránharsonás, Steven Bernstein dekonstruktivista bulizenekara húsz éves! Bizony, két évtized telt el azóta, hogy Bernstein, a New York-i dzsesszélet egyik kulcsfigurája fejébe vette, hogy bővíti repertoárját, és a trombita mellett megtanul szopránharsonázni (ami egy, a trombita hangját és a harsona játékmódját ötvöző hangszer). Kézenfekvő volt, hogy e nemes célra összetrombitálja(!!!) a város legjobb zenészeit, a Masadából, a Lounge Lizardsból, John Zorn és Bill Frisell mellől ismert arcokat. És az is kézenfekvő volt, hogy a város akkori legjobb klubjában, a már akkor is legendás Knitting Factoryben próbáljanak, közönség előtt.

A kvartett eleinte Bernstein szerzeményeit játszotta, aztán egyre több “sztenderdet” építettek be a programba, a szó legtágabb értelmében. John Barry Bond-zenéitől Nino Rotáig, Duke Ellingtontól James Brownig, a Stonestól Prince-ig rengeteg szerzőt és számot feldolgoztak. A Sex Mob indította el az azóta rettenetesen lehasznált “Játsszanak a dzesszisták Nirvanát!” mozgalmat is. A négy elképesztő zenész sodró próbáin/koncertjein játszi könnyedséggel és rengeteg laza humorral szedte ízekre a dzsessz-, a rock- és a poptörténet klasszikusait. A Sex Mob pillanatok alatt kultusz lett, a fergeteges hangulatú klubestekre sikk lett járni.

Bernsteinék folyamatosan kísérleteztek, kimeríthetetlen ötlettáruk lényegében folyamatosan megújította a zenekart. Ugyanakkor sosem tagadták, hogy elsősorban szórakoztatni akarnak: “Rájöttem, hogy a dzsessz-zenészek mindig is ezt csinálták. Játszották a mindenki által jól ismert számokat, és miután mindenki felismerte azokat, a saját képükre alakították azokat. A dzsessz régen népszerű volt. Az emberek elmennek egy koncertre, élvezik a zenét, hazamennek, lepihennek. Ez ilyen egyszerű. Ezt a szellemiséget hozzuk vissza” – mondja Bernstein.

És ez valóban így van: a lemezek szinte semmit sem adnak vissza abból a lendületből, humorból, lazaságból, ötletgazdagságból, eredetiségből és virtuozitásból, amivel a Sex Mob tagjai szétbombázzák a jól ismert slágereket, hogy szinte új szerzeményeket improvizáljanak azokból. A Sex Mob még így, húsz év után is New York legdinamikusabb dzsessz-zenekara.

Mivel a kvartett tagjai elképesztően sokat dolgoznak, a Sex Mob meg amúgy is bulizenekar, ezért az utóbbi időben elég ritkán koncertezik. Éppen ezért különlegesség, hogy a huszadik évforduló alkalmából rövid időre átruccannak Európába, hogy mindössze nyolc koncertet tartsanak a kontinensen – ezek közül az egyik a budapesti fellépés.

A kvartett zseniális ritmusszekciója, Tony Scherr és Kenny Wollesen tavalyelőtt Bill Frisellt kísérve járt Magyarországon, Steven Bernstein évekkel ezelőtt fordult meg az A38 Hajón. Most a Sex Mob tagjaiként térnek vissza, hogy a húszéves jubileumi turné alkalmából felforgassák az A38 sokat látott koncerttermét.

Az örmény-magyar Araraton zenéje valahol félúton található a szabad improvizáció, a pszichedelikus jazz és a kaukázusi népzene hagyományai között. Kompromisszumokat messzire kerülő, finom arányérzékkel hangszerelt és áradó hangszeres muzsikája határozottan feszíti szét a műfaji korlátokat. A trió az örmény gitáros, Karen Arutyunyan és a magyar szaxofonos, Grencsó István tíz évvel ezelőtti jereváni találkozásából szültett, hozzájuk csatlakozott később Sárvári Kovács Zsolt dobos. A zenekar neve önmagában megtestesíti zenei célkitűzéseit és forrásait: az örmény folklórt (az Ararát) és az egykori kelet-európai lemezkiadók (Jugoton, Hungaroton) retróhangzású neveit gyúrja össze. Az Araraton épp így játssza az európai free jazz és a keleti hatások egyedi keverékét.

A Syrius Legacy pontosan két éve alakult, hogy mai modern jazz felfogásban interpretálja a legendás magyar progeresszív rock-jazz zenekar, a Syrius 1971-ben Ausztráliában felvett „Devil’s Masquerade” című lemezének anyagát. 2014 nyarán a 43. Debreceni Jazz Napokon mutatkoztak be és azóta körbe turnézták az országot. Jártak olyan jazz-zel fertőzött városokban, mint például Cegléd, Nagykanizsa, Szombathely, Tatabánya és így tovább. Az A38-as fellépésükkel jubileumhoz érkeztek, hisz ez lesz 25. hangversenyük. Tavaly októberben jelent meg első CD-jük, a „Devil’s Masquerade – Reloaded”. A zenekar tagjai közül a dobos-énekes felvidéki magyar Benkó Ákos negyedik éve a LisztFerenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének dob adjunktusa. A basszusgitáros Fonay Tibor 2013-ban megnyerte az Orszáczky Jackie Basszusgitár Tehetségkutatót, majd 2014 decemberében kimagasló művészi teljesítményéért Junior Prima-díjat kapott! A zenekar további tagjai: az erdélyi magyar zongorista-orgonista Tempfli Erik, az alt- és szopránszaxofonon, valamint EWI-n játszó Ludányi Tamás tavaly nyáron Nürnbergben kapott diplomát, a tenorszaxofonos-fuvolista Vidákovich Izsák pedig az LFZE Masters képzésére jár.

A Syrius Legacy idén januárban a JazzMa.hu Olvasói Szavazólistáján elnyerte „Az év együttese”, „Az év lemeze” és „Az év koncertje” kategória első helyét!