Igaz, hogy pörgős, szórakoztató és vizuálisan megkapó alkotás lett Sherlock Holmes fiktív húgának története, de beváltja-e a hozzá fűzött reményeket a „feminista Guy Ritchie” vonalon mozgó Enola Holmes?

A Stranger Things Millie Bobby Brownjának főszereplésével készült Netflix mű, az Enola Holmes több kortárs filmes irányzatot is megcéloz. Az elmúlt pár év kosztümös sikereinek (Kisasszonyok, Emma, A kedvenc) nyomába lép, miközben a Hollywoodban egyre nagyobb teret nyerő eredeti női főhőst adó alkotások sorát is gazdagítja. Ehhez egyik oldalról jön még egy kis coming-of-age zamat, másik oldalról pedig a konvencionális krimik világa egy nagy adag akcióval felrázva. Mindezt úgy, hogy az irodalomtörténet egyik nagy alakját formálja át kicsit a mű, s közben kreatív vizuális világot is teremt.

Ambícióban tehát nincs hiány, kérdés csak az, hogy mennyire áll össze ez a sokszínű és szerteágazó ötletrengeteg, melynek egyik végén egy adag A-listás sztár és egy új Holmes karakter áll, másikon pedig a filmvászonra vitt kész alkotás.

A történetben Enola édesanyjával (Helena Bonham Carter) nő fel, mivel apja korán meghal, idősebb bátyjai, Sherlock (Henry Cavill) és Mycroft (Sam Claflin) pedig hamar elhagyják a családi házat. A hímzés, a szépen járás, a sminkelés és egyéb női praktikák elsajátítása helyett azonban az anya-lánya páros állandóan olvas, tanul, sakkozik vagy éppen jiu-jitsuzik. Enola talpraesett, ravasz és független lány, akit anyja arra tanít, hogy mindenki a saját jövőjének a kovácsa. Egészen addig, amíg egy nap minden szó nélkül el nem tűnik; lányára és két fiára hagyva a feladatot, hogy a nyomára bukkanjanak London nyüzsgő belvárosában.

Brown állandó kiszólogatása a nézőnek extra játékosságot kölcsönöz a filmnek.

Mivel azonban Harry Bradbeer egész művét átissza a modern kori feminizmus hajtóereje, miszerint a nők önálló akarattal is érvényesülhetnek, Enola fogja magát, és ő is szó nélkül lelép, hogy egyedül eredjen anyja nyomába. Útját azonban keresztezi egy fiatal vikomt, aki családja és egy ismeretlen gyilkos elől menekül: így a fiatal Holmes lányra két rejtély kibogozása is vár.

Hová és miért tűnt el az anyja, illetve ki és miért akarja megölni a fiút?
Hiába ígéretes a lendületes és képileg végtelenül ötletes kezdet, a film váltakozó minőségű lett. Amennyire eredeti és frappáns megteremteni a világ leghíresebb detektívjének fiktív húgát, annyira kiszámítható egy-két jelenet a film során. Míg üdítő Brown és Carter bájos és pajkos kémiájában elveszni, ahogy egymással küzdenek egy erdő közepén, annyira kiábrándítóak azok a képsorok, amikor montázst kapunk Enola rövidke lányiskolai tartózkodásáról. A lány szürcsölve eszik, nem tud könyvvel a fején egyensúlyozni és úgy általában klisésen kilóg a sorból. Ezek az agyonhasznált panelek lefaragnak a karakter értékéből.

És bár a kortárs kosztümös filmek irama és az ehhez szépen illő zenei motívumok mind helyén vannak, sőt Guy Ritchie Sherlock Holmes-filmjeit idézi egy-egy akciósor…

A cikk folytatása ITT!