Első utunk a Középső Iskolához vezetett, a
véradó állomásra, hiszen a csoki és bögre mellé napijegy is járt. Így
mindenki jól jár, sőt ha a delikvensek türelmesek, az őssejt adó
programra is jelentkezhetnek. Innen egyből Katlan Tóni konyhájához
húzott a gyomrunk, na ott aztán volt mit nézni és fogyasztani. Bár a
dödölle az orrunk előtt fogyott el, a stircelt burgonya és a házi rétes
mindenért kárpótolt. Az udvar másik oldalán pedig hatalmas bográcsokban
főtt a pacal és a kakashere pörkölt. A fesztiválozóknak azt hiszem az
árak miatt sem panaszkodhattak, aki a fővárosból jött, az külön
örülhetett a söráraknak (280-300/doboz) és a pesti romkocsmákban
megszokott folyóbor kínálatnak a helyi különlegességek mellett.
A
völgyben napokat eltölthetne az ember azzal, hogy csak sétálgasson az
árusok standjai között, és gyönyörködjön a szebbnél szebb kézműves
termékekben, vagy csak andalogjon a hangulatos, kis falusi utcák
között.
Igazi kis kincsekre leltünk az apró
gyöngyök, medálok és apró kütyük között, és végre életem első igazi
fülbevalóját is elkészíthettem. A túra pedig folytatódott…
Hozzászólások