Az “első rész” egy ízléses, arányos, igényes kosztümös-romantikus “kalandfilm”, nem véletlenül találkozott a kritikusok elismerésével is. A folytatás azonban nagyrészt hollywoodi pénzből készült, és olyan is lett. Tulajdonképpen nem történt más, mint hogy a kedves amerikaiak jó hollywoodi szokás szerint elkészítették a remake-jét egy európai filmnek, amely túl ízléses volt ahhoz, hogy az amerikai “ízlésnek” is megfeleljen. A remakelésbe annyi csavart azért beleraktak, hogy látszólag az Elizabeth folytatását forgatták le. De csak látszólag folytatás ez, hiszen a történet ugyanaz, csak a harminc évvel későbbi környezetbe ágyazva: az angol trón (ezáltal a követendő vallás) körüli hercehurcák, valamint a kötelező szerelmi szál. A XVI. sz.-i “européer demokrata” I. Erzsébet megküzd az ármánykodó “nácifasiszta” spanyol Habsburgokkal, – és persze közben a Stuartokkal. Eközben megint akad egy rangon aluli udvarlója, és megint a férfiról mond le, nem a trónról.

Erzsébet újra vállalja az elhivatottságot hőn szeretett Angliájáért, és ezért úgy a népe, mint protestáns istene kimutatja a háláját, vagyis a segítségükkel legyőzi az ellent. Az ellen pedig maga a megtestesült zsarnokság, nem úgy, mint szeretett Erzsébetünk, aki természetesen maga a megtestesült jó.
Amúgy, az eredeti történelmi események abszolút nem zavarták abban a forgatókönyvírókat és a producereket, hogy a “sztori” szálait a kényük-kedvük szerint csűrjék-csavarják. Ennek ellenére, természetszerűleg úgy tesznek, mintha pontos, “korabeli” miliőt ábrázolnának, ám a túlhajtottan emocionális, Ridley Scott 1492-jére hajazó képi és hangi effektusok vegyítése a B-kategóriás családi filmekre emlékeztető anakronizmusokkal, eleve tönkretesz bármiféle hitelességet. No meg az obligát prológus és epilógus szájbarágása, megfűszerezve Erzsébet “katartikus” filmvégi monológjával. Az aranykorról egyébként szó sem esik, de azért nyilván nagyon jó marketinghatású globálisan a The Golden Age alcím.

Kár a létrejött giccses és zavaros katyvaszért, és nem csak a dicsérhető első rész miatt, hanem mert imitt-amott egy-egy finom apróság révén azért még ebből a folytatás-remake-ből is kiviláglik, hogy Shekhar Kapur tehetséges rendező, aki tudja mi a jóízlés, már amikor nem elvarázsolt hollywoodi producerek keze alatt kell dolgoznia. A már elhasznált szóviccet “stílusosan” felhasználva: ez csak remakebeszabott lett. Nem úgy, mint Cate Blanchett két hosszú másodpercen keresztül látható feneke, ami eredetinek tűnt.