„Nem szeretjük, hogy élünk. Nem örülünk neki. Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte.”

Kertész Imre 1929. november 9-én látta meg a napvilágot Budapesten. 1944 nyarán, 14 évesen egy főváros közeli rendőrpuccs következtében Auschwitzba deportálták. A lágerek felszabadításáig számos koncentrációs tábort túlélt, 1945 évében tért vissza Magyarországra. 1948-ban érettségizett, felsőfokú végzettséggel nem rendelkezett. 1948-1950-ig újságírással, 1951-től 1953-ig fizikai munkával keresi a kenyérre valót.1953-tól szabadúszó író és műfordító.

Kertész Imre // Fotó: facebook.com/PIM.Irodalmi.Muzeum

1955 és 1960 között létrejött színházi írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és az írói/műfordítói munkából való megélhetést azonban csak a ’80-as évek második fele, majd a rendszerváltás hozta meg számára. A Kádár-rendszer alatt visszautasították regényének kiadását, ez ihlette újabb művét, A kudarcot, amely 1988-ban jelent meg. Végül 1975-ben került kiadásra a Sorstalanság a Szépirodalmi Kiadónál. 1990-ben jelent meg a Kaddis a meg nem született gyermekért. 13 év után adta ki negyedik regényét a Felszámolást. Munkásságának részeit képezik még kisregényei, följegyzései, naplói. Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett filmet.

Nagy sikere volt német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg. 2002-ben már a Suhrkampnál jelentek meg írásai. Angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adta ki műveit.

Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa volt. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete volt, majd 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István Rendet.

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Élete célját teljesítve, elégedetten hunyta le örökre szemeit.