A Tünet Együttes órabúcsúztató performanszát fotózták és csodálták a „Moszkva téren” múlthéten késő délután, az újra Széll Kálmán nevét viselő téren átvonuló járókelők. A régi találkozási pont, a Moszkva téri óra emlékére tartott megmozduláson akadt, aki gyertyát is gyújtott a zöld időmérő emlékére.

„Akkor most az ifjúságomért is gyújtom a gyertyát?” – kérdezte elmerengve az egyik gyalogos hölgy, aki percekig állt a szimbolikus óra előtt. A Tünet Együttes 2013-ban mutatta be Közhely – élet-disco című előadását, amelynek központi témája a Moszkva tér volt. A darab aktualitása, valamint a napokban átalakuló Moszkva tér iránt fellángoló nosztalgia hullám adta az ötletet, hogy az együttes tagjai elbúcsúztassák az Órát. A hétfő délután három órától kezdődött performasz főszereplője egy létra, valamint a Közhely című előadás egyik szereplője által magasba tartott kartonpapírból készült óra volt. Az áthaladó gyalogosok gyásztáviratban értesültek a megmozdulás céljáról. Volt, aki virágot hozott, s volt, aki gyertyát gyújtott.

A távirat szerint az Óra emléke tovább él a Trafó Művészetek Házában február 21-én és március 9-én. A Tünet Együttes Közhely-élet-disco című előadása ugyanis ezeken a napokon  látható, akadálymenetesített formában  audio narrációval.

<

Fotó: Tünet Együttes

Fotó: Tünet Együttes

Fotó: Tünet Együttes

Fotó: Tünet Együttes

>

A Tünet Együttes és a Trafó Kortárs Művészetek Háza koprodukciója

Sodró színpadi mix találkozásokról, rigolyákról, előítéletekről. Arról, hogy nem vagyunk olyan különlegesek, mint hisszük, és ez nem baj.

A próbafolyamat egy része a próbateremben, a másik köztereken, például a Moszkva téren folyt. Az alkotók alaposan megfigyelték a tereket, az ott megforduló embereket. Az előadás egypercnyi köztéri szemlélődés megnyújtott, elmélyített, magunkra vonatkoztatott olvasata. Az öt szereplő személyes története úgy mixelődik össze a járókelők történeteivel, ahogy egy DJ keveri a hangsávokat.

Az előadás a közhelyen túli közös helyet keresi, hogy hogyan kerülhetünk közelebb egy másik ember megértéséhez a saját történetünkön keresztül. Az alkotók mindezt táncos és szöveges formában, humorral és öniróniával, egyszerre hiperrealista és absztrakt stílusban fogalmazzák meg, élőben kevert zenével, DJ közreműködésével. A nézők könnyen magukra ismerhetnek a gesztusokban, a mozdulatokban és a történetekben, akárcsak egy pop dalban.