De mit is tud egy hét éves kislány? Senkit sem akarok kiábrándítani, de nem sok újat fog mutatni ez az egyébként 2012-es film. Eddig is tudtuk, hogy elvált szülők gyermekének lenni nem egy leányálom. A sok új anyu és apu közt sokszor elveszhet a gyerek és zavarában már mindenkit a szüleinek gondolhat.

Az igazi Anyu (Julianne Moore) és Apu (Steve Coogan) pedig elfoglalt, csak királylányként és Medve úrként vannak jelen rajzolt várkastélyokban és magányos teadélutánokon.

A koncepció elsőre egyszerűnek tűnik és joggal állítják, hogy egydimenziósak benne a karakterek, ahogy a látványvilág is naiv és sematikus. De nem így gondolkodik egy kislány?

Itt valójában mindenhol tündér keresztanyák, hős lovagok, bús királyok és királynék vannak. A kompozíció sematizmusa nem egy egyszerű sakktábla, hanem nézőpont, és a naivitás az eszköz. Mesét készíteni pedig nem egyszerű, pláne, ha 1897-ből merítjük az ötletet. Henry James még véletlenül sem váltotta meg a világot a Maisie tudja című kisregényével, ahogy az adaptáció sem rengetett meg falakat recepciójában. Egyszerűen csak aranyos.

És meséhez híven ugyanúgy egyszerű, de fontos kérdéseket feszeget.

A téma a valóságban is vérre megy, akárhova nézünk elvált szülök gyerekei vesznek minket körül. Vagy családok, ahol mindennapos a veszekedés, akár pénzről, akár politikáról van szó. Az ütközőpont pedig a gyerek, aki ugyanúgy elkezd hős lovagokról és tündér keresztanyákról álmodni, akik kibékítik Anyut és Aput. A szülők viszont hajthatatlanok és sokszor szerepet cserélnek a gyerekkel kicsinyes játszmáikban.

Az igazi mesebeli csodák, a királylányok és a királyfik pedig előbb vagy utóbb királynék és királyok lesznek. A hódító háborúk meg az udvar rendben tartása mellett nem sok másra marad idejük. Maisie pedig egyszerűen csak azt nem felejti el, hogy ezek az elfoglalt uralkodók egyszer az ő szülei voltak.

A magyar mozikban február 20-től nézhetitek meg.