Dragomán György legújabb könyve egyértelműen nagy hatású mű, elgondolkodtat és megismerteti a 20. század egy olyan oldalát, amit – talán szerencsénkre – a generációnk már alig-alig tapasztal meg.

Egy 13 éves kislány (aki egyébként már itt rám szólna, hogy nem kicsi) hányattatott sorsán keresztül ismerhetjük meg a szülők és nagyszülők életét, azt, hogy hogyan kell újraélnie neki is a sorsukat, hogyan kell bűnhődnie talán meg sem történt bűneikért.

A könyv első oldalain a soha nem ismert nagymama elviszi az árvaházból, ahova szülei autóbalesete után került, már ez elindít egy történetet, az egyik szál ugyanis a festő apa bebörtönzéséről szól, az anya épp azért szakította meg szüleivel a kapcsolatot, mert úgy gondolta, a nagymama árulta el a forrófejű lázadó vejét.

A vélt vagy valósan besúgó nagyapát az egész rendszer helyett gyűlöli a város, ahogy az utolsó oldalakon megfogalmazza Emma szerelme, a valódi bűnösök elmenekültek, de valakit muszáj pellengérre állítani, és senkit nem érdekel, hogy milyen kényszer alatt árult el a barátairól bármit is, ha elárult, csak az, hogy valaki bűnhődjön.

Eleve nehéz helyzet, ha egy gyerek elveszíti a szüleit, hát még, ha kamasz, hát még, ha mindez a – vélhetőleg Román – rendszerváltás idején történik és az addig nem ismert nagymamát és az öngyilkos nagyapát a fél város tartja besúgónak.

Persze az előző korszakban börtönbezárt, indulatos, de szerető festő apa emléke, a gyerekek és felnőttek folyamatos vádaskodása mellett a 20. század keserűségének még egy rétege rakódik a lelkekre. Sokan azért is csúfolják, amiért nagyanyja őrültek házába került fiatalon, ő pedig lassan elmeséli annak a történetét, hogyan bújtatta a számára legfontosabb embereket a holokauszt alatt és veszítette el e miatt még a szüleit is.

A szó szerint varázslatos nagymama és a nagypapa szelleme segíti ebben az időszakban, szép lassan maga is megtanulja, hogyan segíthet rajta a boszorkányság, persze nem valami gyilkos gonosz varázslatra gondolok, hanem ősi, természet közeli ösztönökre, melyek eleve benne vannak ebben a csodás gondolkozású gyerekben, csak ki kell bontakoztatni őket.

Egy izgalmas és minden szempontból gyönyörű regény egy hihetetlen erejű és büszke gyerekről, aki, sok kortársához hasonlóan, egyszerűen „rosszkor volt, rossz helyen”.