A könyv hátulján olvasható ajánló után azt gondoltam, ez egy celebekkel felturbózott londoni történet lesz. „ Kisvárosi intrikák, hírességek, románc és egy kétgyerekes anya küzdelme a fennmaradásért és a boldogságért…” Ezek közül viszont csak a kétgyerekes anya és néhány híresség, ami tényleg megjelent a könyvben. A történet egyébként jó, és lehetne olyan, mint az ajánlóban megírtak, de annál kicsit kevesebb.

Joe Mckenzie-t megcsalja a férje, és megbeszélik, hogy elválnak. De a sors közbe szól, és a már majdnem volt férj autóbalesetben meghal. Mivel Joe nem tudja egyedül fenntartani a házat, összecsomagol és két gyerekével együtt egy vidéki kisvárosba költözik. Átveszi nagymamájától a családi fonalboltot, majd ez lesz minden élet központja. Az emberek elkezdenek kötni, megjelennek a régi barátok és az új ellenségek, és a fiatal özvegy anyukának nincs is ideje arra gondolni, hogy a férje megcsalta majd meghalt. Kicsit megjátszásnak tűnik az egész: ha valaki elveszíti a párját, az áltálában megviseli, Joe viszont az „él, mint Marci Hevesen” szerepét kapta. Néha – néha pityereg , az életét viszont kitölti a bolt, a fonalak, a gyerekek. Hírességek tényleg vannak a könyvbe, az egyik régi barát Ellen, aki televíziós szerkesztő, mindennap a képernyőn van és a tökéletes nőt játssza, valamint az új barát, aki szintén tökéletes nő, csak színész és épp várandós. A románc abban nyilvánul meg, hogy Joe megismerkedik az új barátnő egyik szintén híres ismerősével, aki fotós. És, bár a férfi más nőbe szerelmes, mégis megejtenek egy rövid kalandot, amiből aztán nem lesz semmi. A történet végén pedig megtetszik a lánynak a szomszéd fia, aki anyukájával és a jelentéktelen fickó szerepét kapta.

Olvasni szórakoztató, de nagy tanulságokat nem tudunk leszűrni a könyvből. Talán azt, ami mostanában még a csapból is folyik, megfogadhatjuk: bármilyen nehéz is az élet, próbáljunk pozitívan gondolkodni.