Ki, mit nevez építészetnek? Hatalmas üvegpalotát bonyolult formatervezéssel
megalkotva, égig szökő toronyépületeket ijesztő kisugárzással, esetleg
benzinkutak, büfék, motelek tervezését? Elég hosszú a lista, és az álmodó mérnök
fantáziája ezt is csak növelni tudja. Az „Amerika útmenti építészete, John
Margolies fotói” kiállítás az emberi találékonyság újabb láncszemét tárja a
látogatója elé a Millenárison, a Teátrumban 2007. Október 7-ig. A képeket
nézegetve, netán elcsodálkozva legitimmé válik az „álmodó mérnök fantáziája”. A
világhatalom Amerika egy másik, a XX. század 50-es, 60-as, 70-es évek hollywoodi
produkcióit idéző „álomszeletébe” nyerhetünk betekintést egy, az építész –
történész – itt fotós John Margolies által kialakított hármas tematikára
alapozva: benzinkutak, ételbárok és szállásadó helyek. Margolies százezer
mérföldet utazott és több ezer képet készített (amiből 56, válogatott felvétel
tekinthető meg a tárlaton), hogy megörökítse az amerikai álom eme letűnt, de
annál maradandóbb szegmensét. Az autózás hőskora elevenedik meg a fotográfiákon,
ahol és amikor az út porától piszkos és fáradt utazókat valahogy be kellett
csalogatni, megállásra kellett bírni. Így a találékonyság, a célt szolgáló
életnagyságú „reklámtáblákat” hívott életre. A végeláthatatlan országúton, a
kietlen tájakon itt-ott apró, majd közeledve egyre nagyobb vizuális
„szolgáltatók” tűntek fel és egyénibbnél egyénibb stílusukkal, kialakításukkal
felhívták magukra a figyelmet egészen az 50-es évek közepéig, amikor is a
kiépülő államközi autópálya rendszer tönkretette őket, átadva a Burger Kingnek,
Mc Donald’s -nak a végső uralmat, benzinkutakkal és motelekkel kiegészülve.

Európai szemmel, kissé – elnézést a szóhasználatért – „disneylandes” a
Margolies által bemutatott világ. Ez persze nem baj, hiszen Disneyland is
egyfajta szimbóluma Amerikának, mégis elgondolkodtat a kultúrák közti
különbségek nagyságáról és közelségéről is. Egy örök differencia is elénk tárul
a képek által, ami Amerika és az öreg kontinens között fennáll. Ez nem
feltétlenül iskolázottság, műveltség, hanem hozzáállás és az adott
életkörülmények által kialakított helyzetek kérdése. Így a több emelet nagyságú
szarvasmarha koponya vagy a hét láb magas fánk-kapu viccesnek és játékosnak,
komolytalannak tűnhet, mégis része egy idegen ország, a világot elárasztó
kultúrájának. A tárlaton végigsétálva, nézegetve nem a fotók minősége, a
beállítás a lényeges. Kicsit nagyképűen fogalmazva, sok mindenki el tudta volna
készíteni ezeket a képeket, de a tematikájukat összerendezni, a lelküket
megtalálni csak egy ehhez értő, érdeklődő és Amerikát jól ismerő ember volt
képes. John Margolies legnagyobb érdeme az, hogy közvetíteni tudta, észre vette,
összefoglalta ezeket a mérföldek ezreiben elvesző kreatívan megnevettető,
érdekes építményeket, amelyek most a magyar közönséget is szórakoztathatják.