-Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

-Szüleim szerencsére mindent megtettek érte, hogy már egészen kicsi koromtól fogva lételemem legyen a zene. Már a beszédtanulás folyamata is mondókákkal, gyermekdalokkal történt, állítólag az összeset fújtam kívülről. A későbbiekben a tatabányai Kodály Zoltán ének-zene tagozatos Általános Iskolába írattak, ahol az énekkar, a furulya oktatás, szolmizálás a mindennapjaim részévé váltak. Ezzel párhuzamosan, ha jól emlékszem öt éven át a szintén tatabányai Erkel Ferenc zeneiskola növendéke is voltam délutánonként, ahol Ocskai Gabriella zongoraművész okított, hogyan bánjak az azóta is kedvenc hangszeremmel. Akkoriban nagyon jól ment a kottaolvasás, és nem csak egy kézzel klimpíroztam egy-egy dallamot, sajnálom, hogy abbahagytam és nem emeltem profi szintre. Eljött a tini kor, egyre jobban érdekeltek a házibulik, sulidiszkók, és a hangszert a keverőpult váltotta fel, aminek segítségével az aktuális trendi elektronikus zenei slágerekkel táncoltathattam a barátaimat.

-Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád? 

Zeneileg mindenevő vagyok, és előszeretettel hallgattam punkrock együtteseket, underground rappet, és persze jó sok ravet. Rongyosra hallgattam Náksi és Brunner Clubsandwich kazettáit, később Dj Junior MIX N.Y. lemezét a discmanemben és már akkor érdekelt, hogy lehet összehozni, hogy a trackek szünetmentesen szóljanak szépen egybeolvasztva egymás után. Amikor pedig a félcsőben ugráltam görivel a lábamon, Offspring, System of a Down, ACDC, Greenday vagy földim, Siska Finuccsi zakatoltak a fülemben. 15 éves koromtól már komoly lemeztáskával rendelkeztem és gondosan válogattam a nekem tetsző darabokat, és játszottam őket a bulikon. Akkoriban nagyon pörgött a hands up, amihez szerencsére nem sokat asszisztáltam, és törekedtem 2005 körül már olyan house zenéket mutatni Komárom Esztergom megyének, amikhez a mai napig előszeretettel nyúlok vissza. Roger Sanchez, Bob Sinclair, Funkerman, Sharam, Danny Taneglia, Carl Cox és sorolhatnám napestig a neveket. Az egykori Disco’s Hit rezidensek, Bárány Attila, Hamvai PG, Lauer Kriszián olyan zenékkel árasztották el akkoriban a budapesti étert, hogy alig vártam, hogy vidéken én is ezt a vonalat prezentálhassam. Jelenleg is elfogultan ragaszkodom az igényesebb house zenei vonalhoz, folyamatosan követem a Beatport top100 alakulását és próbálom jól átszűrni, majd a legfrissebb darabokkal kényeztetni a közönség fülét. Az elmúlt években sok külföldi meghatározó lemezlovasban csalódtam, nem örültem amikor 2012 környékén ezerrel bejött a fesztiválos ugribugri EDM stílus, és őrült sokan behódoltak neki. Számos híres magyar kolléga pedig követte a példájukat. Én a mai napig primitívnek találom ezeket az 5 hangból álló sípolós, bucsus zenéket, és biztos vagyok benne, hogy elüldözi a nagykorú fogyasztóképes közönséget a clubbokból. Mostanában azt veszem észre, hogy szerencsére ez a lufi is kidurrant, és egyre több számomra kedves megjelenés hallható ország és világszerte.

-Mikor és hol DJ-ztél először? Hogy kerültél a lemezjátszó mögé?

-A házibulik, sulidiszkók és Balatonakali nyári táborai után 14-15 évesen volt szerencsém először a tatabányai Club2000 falai közt az egykori rezidens Dj Gordon (Rostár András) keverőpultján gyakorolnom. Nagyon fiatal voltam és természetesen nem szabadott volna még az éjszaki életben szaladgálnom, de hajtott a zene és a szórakozás. Alkoholt nem fogyasztottam, hatalmas boldogsággal töltött el, hogy egyre többen felfigyeltek rám és már este 10től érkeztek barátok, hogy az 1 órás warmup szettembe belehallgassanak. Mikor már biztosan ment a mixelés, előfordult, hogy András buli közben is átadta a terepet. Soha nem fogom elfelejteni az első ilyen alkalmat, amikor ő mosdóra igyekezett és ott hagyott 300 ember előtt, hogy húzzam már rá a következőt. Természetesen éltem a lehetőséggel, rámixeltem a következő számot, majd amikor felnéztem a keverőpultból és realizáltam, hogy mi is történik valójában a tánctéren, bevésődött, hogy egész életemben ezt akarom majd csinálni. Konkrétan remegő lábakkal ültem vissza a figyelőállásomra, amikor Gordon visszaért és folytatta a bulit. Hátrafordult, megköszönte, megfogta a kocsonya térdem és megkérdezte: Na, mi a helyzet kisgyerek? A kisgyerek egyre magabiztosabb lett, volt, hogy önállóan fejezte be a bulit, majd saját partysorozatot kezdett szervezni Tatán. Kezdetben a Pletycafésec pincéjében, később a Cocoonban. Szép időszak volt, gimis fejjel havi 1-2 bulit csináltam, este 10től reggel 5ig zenéltem, és nagy átlagban 400 főt mozgattam meg. A legjobb létszámot 2009 októberében 930 fővel értem el az egykori rezidencián. Volt 2-3 szilveszteri bulim is a tatabányai sportcsarnokban, ahol közel ezren őrültünk meg. Így bontogattam a szárnyam és kaptam egyre több felkérést az ország legkülönbözőbb pontjaiból. Imádom, hogy a mai napig sokan emlegetik ezt a korszakot, ha találkoznak velem.

-Hogyan írnád le a zenét, amit játszol? Milyen stílusú zenéket játszol mostanában?

-Lakossági csürdöngölő. Csak viccelek. Furcsa kimondani úgy, hogy még nem töltöttem be a 30. életévemet, hogy 15 éve zenélek, de igaz. Számos helyen dolgoztam rezidens discosként és kerestem a zenei arany középutat, úgy, hogy közben mindig elfogult önmagam maradjak. Egy jó bulinak mindig íve van. Finom bemelegítés, pörgős folytatás, az aktuális trendi partyslágerek közé újdonságok csempészése, éjjel 2-3-tól kő kemény veretés techhouse és techno segítségével, a végén pedig a művészkedős megnyugvás, vagy classic. Az az igazság, hogy szinte minden stílussal meg tudok oldani egy egész éjszakát és ezért van az, hogy a legkülönbözőbb flyereken látható a nevem. Deephouse, house, techhouse, techno és minden válfajuk. Természetesen a még populárisabb vonalat is művelhetném könnyedén, hiszen rádiós slágerekkel nem nehéz bulit csinálni, de szerencsére nem csak a zenélésből élek, és eldönthetem, hogy mi az, amihez adom a nevem egy szórakozóhelyen és mi az, amihez nem. A fővárosba költöztem, 2014-től közel 3 éven át zenéltem minden egyes vasárnap és kedd este, leginkább külföldi vendégeknek a budapesti Gozsdu udvarban. A Klikk bistrobar falai közt nagyon sok deep house-t játszottam, de általában nem bírtam ki, hogy ne fokozzam tovább a hangulatot keményebb ütemekkel. Visszajáró vendégeim sokszor előbb húzták magukkal a bőröndjeiket be hozzám a bárba és itták meg első koktéljaikat, minthogy elfoglalták volna a szálloda szobájukat.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? 

-Minden egyes alkalommal, amikor új zenéket válogatok és teszek a pendrivomra, alig várom, hogy játszhassam őket, és lássam a nagyérdemű reakcióját. Vannak ritka darabok, amiket másoktól még soha nem hallottam viszont buliban, és biztos vagyok benne, hogy a Shazamnak is nehézségeket okoznának. A legizgatottabb mindig az új saját szerzemények lejátszása előtt vagyok. Ha valaki már akkor érdeklődik a buliban, hogy mi volt az, ami az előbb szólt, annál nagyobb elismerés nem is létezik a világon.

-Szerinted fontos egy dj-nek zenét is írni?

-A DJ-zés és a producerkedés két különböző dolog. Vannak remek DJ-k akik soha nem tudnának egy rendes zenét írni, viszont felrobbantják a táncteret, és van számos producer, aki hiába ír meg egy hatalmas slágert, ha nem tudja úgy előadni a közönségnek, ahogy azt kell. A világ legboldogabb emberei azok, akiknek mindkettő megy és a saját dalaikkal buliztathatnak úgy, hogy a közönségük abszolút az ő lelki kiteljesülésükre kíváncsi. Nem hiába vannak ghost producerek és hatalmas világsztár lemezlovasok „saját” dalokkal. Személy szerint én nem érezném jól magam, ha ott se lennék amikor a zeném készül, csak rábiggyesztenék a nevem és más tollával ékeskednék. Manapság, ha egy lemezlovas nagyobb hírnévre vágyik, esetleg globálisan gondolkodik, akkor mindenképp jól teszi, ha belevág a zeneírás tudományába, művészetébe. Azonban ide már nem elég a zeneszeretet és a ritmusérzék, bizony kő kemény világ a producerkedés tömérdek íratlan szabállyal, amiket meg kell tanulni. Arról nem is beszélve, hogy hiába komponálsz ügyesen, raksz össze egy jól csengő 16 sávból álló remekművet, zongorával, hegedűvel, gitárral, 8 fajta dobbal, ha az nem szólal meg úgy, ahogy te azt elképzelted. 1000-szer meghallgatod, mindig belejavítgatsz, elhiszed, hogy végre kész, aztán mellé teszel egy zenét, amit valahol Angliában egy stúdióban több milliós technikán hangmérnökök kevertek ki, és meghallod az őszinte fájdalmas különbséget… legszívesebben feladnád… Na azt nem szabad! Tapasztalat teszi a mestert.

-Kedvencek?

-Az utóbbi években nagyon tisztelem Claptone munkásságát. Annyira elkapja a dallamokat, a vokált, az egész hangzásvilág hibátlanul letisztult és érzelmekkel teli. Ugyanakkor, ha megnézzük a 2017es fellépéseit, néha akkora veretést tol több ezer embernek, hogy lelkileg vele tudok leginkább azonosulni. Camelphat, Dennis Cruz, Format B, Weiss, Prok & Fitch, Julian Jeweil, Umek mind-mind olyan művészek, hogy szinte az összes zenéjüket előszeretettel játszom és követem példájukat. Kiadók közül a Defectedet, a Spinnint, Toolroomot tudom hirtelen megemlíteni, akikhez álom lenne bekerülni, és abszolút nem lehetetlen, csak tenni kell érte. Kedvenc hazai klubbot nehéz választani, nagyon sok jó hely bezárt, ahol játszottam vagy nagyokat buliztam. Ha lehetek őszinte, nekem egy kicsit hiányoznak Laci bácsi egykori megaklubbjai, ahol egy éjszaka alatt fél Budapest megfordult, mégis hatalmas rendet tartottak, minden apró részletre figyeltek, és világszínvonalú showt prezentáltak. Egy belevaló whiteparty a Bed beachen szerda este, vagy a Moulin Rouge színdarabjai, a Dokkolós „hajókázások” és a Studio hatalmas rendezvényei mind szívet melengető emlékeket ébresztenek fel. Hogy ne csak a fővárosról beszéljek, imádtam Debrecenbe a Bázis clubba járni Németihez, aki ugyan azt a vonalat képviselte keleten, amit én az ország nyugati felében. Siófokon a Beach party cafe, ahol 2008-ban DJ versenyt nyertem és a balatoni napfelkeltében szórakoztathattam az igényes nagyérdeműt. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a tatabányai legendás Vadorzó club sok év zárva tartás után velem indult újra, és 2 éven át minden szombaton rezidens szerepet tölthettem be. Kemény bulikat éltünk át, mivel két terem van a helyen. A pubban mehetett a slágerezés, miközben én igazán önmagam lehetettem a disco oldalon. Sokan itt találkozhattak a darkosabb oldalammal, amikor 2től reggel 5ig bizony leginkább már csak az önfeledt menetelős örömzenéléseimet tartottam. Jelenleg a Symbolt, Teslát, Corvin Clubbot, az Aethert tudnám kiemelni, populárisabb stílusban az Ötker és Raktár Klub a favorit. Nemrég nyitotta ki kapuit a debreceni Tabu, ahol csak pislogtam a színvonalon és remélem, hogy a jövőben is lesz még szerencsém az ottani közönségnek muzsikálni. Külföldi kedvenc klubbot nem tudok mondani, mert még nem jártam Ibizán és amikor Londonban voltam a Ministry of Sound kapuit is az orrom előtt zárták be, mert nekem nyilván éjjel 2-ig kell alapozni, ami ott nem módi.

-Rezidens vagy valahol? 

-Jelenleg nem vagyok rezidens egyik klubban sem, inkább visszajáró vendég vagy partyszervező. Szépen telik a 2018-as naptáram és már 2019-re is van két befoglalt dátumom. Tessék követni a Facebook oldalam eseményeit, mindent időben megosztok és felveszek a naptáramba. Érdemes utánajárni a tatai Uccabárnak is, ami 2014-ben koktélbérként nyitott ki, mára komoly átalakuláson esett át, és figyelemreméltó bulik helyszíne lesz a jövőben.

-Legjobb buli, fellépőként és nézőként?

-A legjobb buli, ahol nem szólnak bele, hogy milyen zenét játszom, és a kedvenceimmel szórakoztathatok. Mára a saját stílusom annyira rétegzenévé alakult, hogy kevés helyen engedhetem meg magamnak ezt a fajta művészkedést. Azért is szoktam magam inkább a linup végére kérni, ha van rá lehetőség, mert hajnalban már olyan emberek maradnak csak a buliban, akik abszolút veszik ezt az oldalamat, sőt sokan ezért követnek helyről helyre. Sokszor gondolkodom rajta, hogy jól jönne nekem egy alterego, amivel kizárólag underground megmozdulásokon lépnék fel. Nézőként, hallgatóként is ezeket a rendezvényeket keresem, itt tudok igazán kikapcsolódni. Jobban szeretem a kis clubokat, amik hamar megtelnek és ahol közel vagyok a tánctérhez, átlátom a terepet és az éjszaka minden kis szösszenetét. Természetesen a fesztiválokon történő zenéléseknek is megvan a szépsége. Hihetetlen, hogy 15 év után is még mindig izgulok, ha ki kell állni több ezer ember elé. Egészen addig, amig meg nem nyomom az első zenén a play gombot. Utána már nem lehet baj 😊

-Külföldi fellépések, amiket kiemelnél? Mitől volt emlékezetes számodra?

-Nemrégiben pár baráttal toltunk Hollandiában egy görbe hétvégét, gondoltam előtte megnézem Eindhovenben a Trip Advisor melyik elektronikus zenei helyet ajánlja. Bátorkodtam ráírni az M2 clubra, akiknél arra a hétvégre már volt fellépő bookolva, de miután belehallgattak a Soundcloudomba, örömmel vártak az est elejét megoldani. Nagyon jó érzés volt, hogy már az ajtóban megismertek és egyből a pulthoz vezettek. A rezidensük megvárta 3-4 mixelésemet, mosolyogva bólintott és eltűnt egész éjszakára, úgyhogy én adtam át egy vagány holland csajszinak a lejátszót, aki utánam nekiállt beteg hardstyle-t játszani. Sok vendég nyújtotta a kezét és dobta a pacsit, érdeklődött, hogy honnan jöttem ki vagyok. Hatalmas élmény volt Angliában a Walkabout temple falai közt játszani egy órácskát és érezni az ottani közönségen is, hogy a zene világnyelv, teljesen mindegy melyik országból jöttél, ha megmozgatod a lábakat. A bolygó house zenei térképére bizony nincsenek határok rajzolva, nem ítélnek bőrszín, származás, szexuális beállítottság alapján. Többször játszottam és előszeretettel járok vissza felvidéki klubbokba, Szlovákiában is tudják, hogy kell mulatni. Eszembe jutott egy nem mindennapi esküvő is, ahova gyerekkori barátom hívott meg zenélni az Egyesült Királyságba, Margate városkába. A St Augustine’s katolikus templom, hatalmas patinás bálteremmel is rendelkezik. Az ilyen báltermekben helyezték fel a történelem első lemezlovasai két gramofonon egymás után a bakeliteket, hogy szünet nélkül szólaljanak meg a keringők. Én meg becsuktam a szemem és teljesen átszellemülve éreztem, hogy imádom az életemet. Egyébként hasonló témából írtam a szakdolgozatomat, ha valakit érdekel és tud angolul, elolvashatja. „DJ’s in the Hungarian and British entertainment industry – a comparison. Imádom, hogy Paul Oakenfold személyesen aláírta azt az oldalt, ahol róla mesélek benne, egy a budai Playben megrendezett buli alkalmával.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? 

-Az elmúlt években a mainstream elektronikus zenei vonalra nem tudok mosolyogni, és nem is álltam be követőinek sorába. Úgy érzem, hogy elfogult kitartásom az igényes house zenék mellett meghozta gyümölcsét, hiszen olyan helyeken kapok lehetőséget, amikről kisgyerek fejjel álmodoztam. Kitartásom miatt pedig már nem tartanak kisgyereknek, a klubtulajok örülnek, ha felnőtt fogyasztóképes réteg táncol a parketten koktélokkal a kézben. Én mindig a külföldi példát követtem, leginkább az angolt, sokkal több olyan buli van kint, ami megdobogtatja a szívem és előremutató. Itthon 2018-ban még mindig ezerrel zakatol a tinimál…. Sokan prédikálnak ellene a kollégák közül, csak változtatni nem mernek. Természetesen ezzel nekem nem kell foglalkozni, és nem is szeretném elfújni senki gyertyáját, attól az enyémnek nem lesz fényesebb a lángja. Teszem azt, amit eddig tettem, és örülök neki, hogy globálisan egyre többen térnek vissza a house, techhouse, techno vonalhoz, tele vagyok jó zenékkel. ☺
-Mikor kezdtél először zenét írni? Mi volt rád hatással akkoriban? 

-Tatabányai Rol Madness barátom 2007 környékén kezdett tanítgatni, neki már nagyobb tapasztalata volt akkoriban zene írás terén. Cserébe én is segítettem neki a keverőpultnál, és lehetőséget adtam, hogy a bulik elején warmupozzon. Jól kiegészítettük egymást. Azt a hangzásvilágot próbáltuk utánozni, amit akkoriban a bulikban is játszottunk. Freemasons, Tom Novy, John Dahlback stb.

-Előbb zenéket írtal vagy dj-ztél? 

-DJ-zéssel kezdtem, de az alkotási vágy hatalmas volt bennem, és temérdek szabadidővel rendelkeztem, így autodidakta módon próbáltam fejlődni. Mindkét tevékenységet nagyon szeretem, és ahogy korábban már említettem, nincs is jobb, annál, ha más is fújja a dalodat. Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy van két öcsém, akik felnéztek rám, megfogadták a tanácsaimat és beletanultak mellettem a szakmába. Így alakult meg a Makszim Bros. Zsombor a középső öcskös sokkal nyugodtabb vérmérsékletű, mint Soma a legkisebb. Az utóbbi években olyan szinten rápattantunk a közös zeneírásra, hogy számos dalunk megjelent különböző kiadóknál világszerte. Tatabányán építettünk egy kezdő home stúdiót, ahova Zsombi képes fél napokra elbújni a világ elől. Általában ő kezdi el az alap írását, nagyon jó ötletei vannak, és egyre kevesebbet kell asszisztálnom a végleges állapot eléréséhez. Sokat olvasott a masterelésről, tutorial videókat nézett, és a mai napig folyamatosan fejlődik, továbbra is képzi magát. Mivel Budapesten élek, online küldi nekem az aktuális verziót, ahol a zene tart, aztán mondom, hogy szerintem min kéne változtatni. Az esetek 99%-ban egyet értünk, mégis csak egy vér vagyunk. Ide tegyél egy rövid upliftert, erre a hangszerre mehet egy kicsit több delay,, cseréljünk kicket, túl hangos a clap, ne itt kezdődjön a vokál, ez a zongora hang két hangjeggyel feljebb, hogy szól stb. Fél óra, és már a javított verzió linkjét küldi. Általában többször állok keverőpult előtt, és én tesztelem először a többi zene mellett sajátjainkat. Ha nem úgy szól, ahogy szeretném, csiszoljuk tovább, ha igen, megkeresünk vele egy kiadót.

Szinte bármelyik híres zeneszerkesztővel lehet atom slágert gyártani, csak érteni kell hozzá. A legutolsó sajátot, aminél Zsombor még nem volt jelen, Reasonnel készítettem. Neki az nem volt annyira szimpatikus, Abletonra váltottunk, aminek ő a tudósa. Ma már nem állnék neki egyedül zenét gyártani, max egy-két ötletet ültetek el benne, és hagyom, hogy nekilásson, aztán közösen folytatjuk. Imádom, hogy ez idő alatt is együtt lehetek az öcsémmel, ilyenkor a barátnők ki vannak zárva a szobából, megszűnik a külvilág, mi vagyunk és az alkotás. Van, hogy egy hétvége alatt készre írunk egy új dalt, és megiszunk egy karton sört. A felszerelésünk minden darabja M-audio. A midi billentyűzet, a külső hangkártya, az aktív stúdió hangfalak. Két egyforma 19 colos full hd monitor segít, hogy jól lássuk a kottát, a sávokat és az eszközöket. Most, hogy mindketten aktívan dolgozunk nappal is, lesz miből fejleszteni a közeljövőben, leginkább egy erős laptopra van szükség. Soma öcsémet a vizuálok, youtube videók készítésével bízzuk meg, gamer létére, mindig neki van a legerősebb PC-je a házban. Ha pedig buliról van szó, ő csakis Deep house warmupot hajlandó játszani, vagy a buli végén csapatni velünk. Még nálam is elfogultabb és slágerellenesebb.

-Milyen eredményeket értél el amire büszke vagy?

-Minden megjelent dalunk megvásárolható a Beatporton, sok közűlök az iTunes-on, Traxsourcon, és egyéb online lemezboltokban. Természetesen vannak olyan remixeink, feldolgozásaink, amiket csak a Youtubon fogtok megtalálni, ha a Makszim, vagy Makszim Bros szavakra kerestek. Több olyan dal is van, ami meglepően jó helyeken szerepelt külföldön, legalább 10 best of válogatás lemezen ott figyel a nevünk. Itthon „sajnos” még nem sikerült rádiós slágert írnunk, de rajta vagyunk, hogy egy kellőképp populáris hangzásvilágú alkotásunk egyszer sikeresen berobbanjon. Több DJ kolléga is pörgette már dalainkat DJ műsorokban a legfelkapottabb frekvenciákon, de rotációba még nem került zenénk. Leginkább a Soundcloudomra vagyok büszke, mert nagyon sok mixemet feltöltöttem az elmúlt években, van bőven letölthető tartalom. A legtöbb élő, szórakozóhelyen rögzített mix, melyek által sokan hallhatják, hogy is vezénylek le egy éjszakát, mik az aktuális kedvenceim és hogy jómagam milyen irányba terelgetném a magyar éjszakai életet.

A legújabb alkotásunkat a Justice league c. film betétdalának feldolgozása. Sigrid – Everybody knows volt az aláfestő dal a film kezdetén. Annyira megtetszett, hogy egyből Shazamoztam és küldtem az öcskösnek, hogy ezt holnap azonnal el kell kezdeni megpiszkálni. Úgy érzem szívünket lelkünket beletettük, és büszkén merem állítani, hogy úgy sikerült, ahogy azt megálmodtam. Itt tudjátok meghallgatni:

A legutolsó megjelenés decemberben történt Fantasy c. dalunkkal. Na, itt olyan mély vág mellbe, és annyira aljas vokál visz be a dszungelbe, hogy tutkó magával ragadja a stílus szerelmeseit:

Jóval több időt, energiát kéne reklámra fordítani, mostanában a Facebook is hátráltatja a Youtube videók eléréseit, nem egyszerű, de erre a jövőben jobban rá fogunk feküdni. Senkire nem szeretnénk viszont ráerőltetni a zenéinket, nem azért írjuk őket, hogy pénzt keressünk velük, hanem mert ez dübörög a lelkünkben. Aki kíváncsi ránk, az úgyis megtalálja őket, mi pedig már elmondhatjuk, hogy számos maradandót alkottunk, amit már senki nem vehet el tőlünk.

-Mi a folyamata egy remix elkészülésének? Te keresed meg az előadót, vagy Téged keresnek meg?

-Kaptunk már felkérést is, részt vettünk remix versenyen, töltöttünk le free licence acapellákat és építettünk alá zenét. Jobban szeretjük, ha van vokál és arra találhatunk ki új alapot, a vezető dallamot megtartva, kicsit átalakítva, új hangszerekkel lejátszva, kiegészítve. Depeche Mode-ot is alakítottunk már át, Madonnát, Roger Sanchezt, ezeket mind-mind megtaláljátok a Youtube csatornánkon.

JÚN. 16 Makszim a 6. Tatabányai Sörfesztiválon

JÚN. 17 Sörfeszt AFTER 2018

MÁJUS 25 Swallow 4.0 Exclusive/Brklyn/Bárány Haida Taylor Makszim Goyah

MÁJUS 19 Makszim & Friends 0519 ALL NIGHT LONG DJ SET