-Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

Gábor: -Ha nem számítjuk a babakori totyogást a Coco Jumbora, akkor általános iskola 6. osztály volt az, amikor átkerültem Dunaújvárosban egy ének-zenei iskolába, ahol Kodály elveiben hittek. Új bekerülőként utáltam a zeneelméletet, mivel lemaradásban voltam a többiekhez képest, plusz órákat kellett vennem. Így utólag azt mondom, hogy megérte.

Dávid: -Én még általános suli alatt doboltam 5 évet, ami sajnos azért maradt abba, mert a gimi ahova felvettek túl messze volt a zenesulitól. Első emlékem pedig egy lassan 23 éves kazetta, amin a backstreet boys everybody című számát éneklem úgy, hogy még beszélni sem tudtam normálisan.

-Mikor kezdtél először zenét írni?

G: -Jelenleg a tanulmányaink miatt még csak kóstolgatjuk az alkotással kapcsolatos dolgokat. Egyszerűbb átdolgozásokig már eljutottunk, valamint februárban képzéseken veszünk majd részt.

-Előbb zenéket írtál vagy dj-ztél?

G: -A zenélés volt korábban, a 9. osztály utáni nyáron kezdődött, amikor 2-3 barátommal elkezdtünk bulikat csinálni Dunaújvárosban, ahol mi zenéltünk többnyire az ismerősöknek, gyakran több száz főnek, ami 14-15 évesen kicsit nagy kihívás volt.

-Mit használsz zeneíráshoz?

G: -Az Ableton Live szoftver az, amivel jelenleg ismerkedünk. Vettünk egy nagyszerű könyvet ami egy beginner how-to a használathoz, majd utána magunk próbálgatunk újdonságokat. A mixsorozatunkat, az UnleashTheBeast-et is Abletonnal készítjük, általában egy egész napot szánunk egy 60 perces mixre, a yearmixekre pedig még többet.

-Milyen stílusú zenéket játszol mostanában?

G: -Éneklős veretős. Talán ez foglalja össze legjobban azt, aminél megtalálod a hangsúlyt a saját ízlésed és a közönség között. A slágeres vokálok mellé párosítjuk az erős szeletelős dropokat, így egy érdekes egyveleget kapunk. Ha konkrét stílust kell meghatároznunk, akkor a lépegetős future house-edm-trap vonalon mozgunk, mostanában pedig a tech house és techno felé kacsingatunk. Szerencsére eljutottunk már oda, hogy nem feltétlenül kell mást játszanunk, mint amit valójában szeretünk.

-Milyen zenei képzettséged van?

G: -A zenei általánoson kívül külön képzettséggel nem rendelkezem, szorgalomból azonban forgattam rendesen a könyveket.

D: -Az előbb említett doboláson kívül, (mivel zenesuliban doboltam) kötelező volt szolfézsra járni, de (most már nagyon bánom, hogy) akkoriban csak a „valahogy ne buktassanak meg” volt a cél, és nem az, hogy valóban felszedjek valami tudást.

-Szerinted fontos egy dj-nek zenét is írni? 

G: -Manapság nem tud egy előadó sem saját zenék nélkül megmaradni a rivaldafényben. Ha ott vagy egy DJ legkiválóbb szettjén, akkor az emberek nagy része lehet nem is veszi észre, hogy már nem az előtte lévő DJ játszik, csak nagy élmény esetén marad meg bennük a kisebb DJ-k neve. Viszont ha egy számmal befutsz, akkor az előadót/címet megjegyzik, onnantól pedig már kifejezetten keresik, hogy hol hallhatják tőled azt majd élőben.

-Mikor és hol DJ-ztél először? 

G: -Középsuli 9. Évfolyam, Bogdán Peti barátom mutatta be nekem a lejátszót.

D: -Én az egyetem talán másodévében, ahol a Gábor „előzenekara” voltam, mikor is megtanított használni a keverőt.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? 

G: -Pont a napokban jelölt be egyik DJ kollégám egy postban, ahol Steve Aoki 6 évvel ezelőtti Ultra Music Festival fellépéséről van egy videó, ahol a Lady Dadi-t mutatta be Tommy Trash Remixben. Szerinte az egyik, ha nem a legmeghatározóbb zene volt a mai EDM kialakulásában. Lehet nem ez volt az első ilyen track, de emlékszem, hogy izgulva raktam be még középiskolásként, mert nem tudtam, hogy mennyire érett rá a közönség.

D: -Az elmúlt másfél évben eléggé elkapott a techno és a tech-house, és az első nagy szerelem ebből a kategóriából Kollektív Turmstrasse-ék Sorry I’m Late című száma volt, amit annyira megszerettem, hogy utána hónapokig mindig azzal a számmal zártuk a szettjeink. Beszerezni talán a Google Play Music-tól töltöttem le, de már nem emlékszem pontosan.

-Kedvencek?

G: -Ha DJ, akkor Laidback Luke. Fantasztikus képességekkel rendelkezik, csodálatra méltó amit és ahogyan csinál. Hazai területen Jumodaddy és Rusty munkásságát szeretjük nagyon, ha a minőségi zenei szolgáltatásról van szó. Kedvenc producer KSHMR és Martin Garrix jelenleg. Mainstream, de igazán jól megkomponált zenéket írnak. Az ő nevük 100% garancia a sikerre. Kiadóból a Protocol Rec. számomra a best, leginkább Nicky Romero munkássága miatt.

D: -A Laidback Luke-os dolgoban egyet kell értsek Gabival. Mindig élvezet nézni ahogy kever. A kedvenc producerem talán Martin Garrix, mert engem teljesen lenyűgözött, hogy 16 évesen tudott egy ilyen gigaslágert írni mint az Animals. Azóta pedig (bár valószínűleg elég elfogult vagyok) vannak gyengébb és erősebb számai, de rossz zenét szerintem nem írt még, és bármennyire tisztelem és csodálom azért, hogy ennyi ideje konstans ott van a mainstream elektronikus zene élvonalában.

-Hogyan ismerkedtetek meg?

G: -A BME GTK-n van egy Roller Club nevű szórakozóhely a kollégium alsó szintjén, ahol egyik közös ismerősünk mutatott be minket egy buliban egymásnak. A buli után ketten elmentünk enni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve hajlani 5kor csöppet illumináltan befeküdtünk egy non-stop szoliba pár percre. Innen indult minden :)

-Hogyan alakult meg a Lynx? Honnan hova tartotok?

G: -A megismerkedés dátuma 2015 áprilisa, a megalakulás pedig 2015 nyara. Kitaláltuk a nevet, csináltattunk logót, elmentünk fotózásra, majd szeptemberben az új félév kezdetével már mi szórakoztattuk a BME GTK-s fiatalokat a Roller Clubban és a First Aid Partysorozat bulijain hétről hétre a mai napig. Ezen felül zenéltünk már az EFOTT fesztiválon 2 alkalommal is a legnagyobb party arénában, a BME Egyetemi Napokon visszatérő fellépők vagyunk, Budapest legnagyobb klubjaiban is többször megfordultunk már, tavasszal pedig lehet egy új állandó rezidenciánk lesz, toltunk végig szalagavató after szezont is, valamint vidéki fesztiválokra is kaptunk már felkérést. Az éneklős-veretős stílus számunkra örök, azonban célünk formálni is a közönségünket, így folyamatosan 1-2 zene eltérő stílusú a legtöbbtől. Tervben a 3 nagy magyar fesztivál meghódítása van idén fellépőként, valamint a saját zenék kiadása.

-Emlékeztek az első Lynx fellépésre? 

G: -Egy kolibuli volt kb 200-250 fővel, ahol a saját mashupunkat előadva a dj pulton állva verettük.

-Legjobb buli?

G: -Fellépőként a legjobb a BME GTK Kari Napok volt 2016-ból, ahol 1000 fő körüli létszám előtt léptünk fel, és egyszerűen oszlatni sem lehet az embereket a buli végeztével, és hatalmas tapsot kaptunk az emberektől. Nos, akkor éreztük úgy hogy igen, megérkeztünk és jó úton haladunk. Számomra a legjobb bulit, pontosabban koncertet a Punnany Massif jelenti. Sokakkal ellentétben nem találom mainstreamnek a szöveget, több életszituációban is erőt tudtam meríteni a helyenként vicces sorokból.

D: -A Kari Napos fellépésen kívül, nekem az egyik legjobb élményem elég friss, mivel lehetőségünk nyílt egy 45 perces szettre a 2018as SnowAttack nagyszínpadán, amitől még mindig kiráz a hideg ha visszagondolok rá. Nekem nézőként az egyik legnagyobb élmény talán a 2013as Sound volt. Az volt életem első fesztiválja, akkor láttam először a példaképeim és kedvenc előadóim élőben. Ha egy konkrét bulit kell mondani, akkor a 2017 februárjában elkövetett Boris Brejcha bulit mondanám a Corvin tetőn. Egyszerűen imádom a zenéjét.

-Külföldi fellépések, amiket kiemelnél? 

G: -A mostani fellépésünk a Snowattacken, 1000-1500 ember előtt, de magyar közönségnek. Életünk legveretősebb szettjét vittük, soha le nem játszott zenékkel. Agresszív 45 perc volt, bigroom-mal, trap-dubstep-riddim vonallal, bass house-al és goá-val.

-Milyen zenéket hallgatsz otthon?

G: -Szó szerint bármit, leginkább hangulatfüggő. Minden hétfőt a Spotify heti kalandjával nyitom, ahonnan szemezgetek lazulós és erősebb zenéket is, többnyire eltalálja a Spoti az ízlésem.

D: -Nálam ez nagyon hangulatfüggő. Egy nap 4-5 teljesen különböző zenei stílus is kipörög attól függően, hogy milyen passzban vagyok, de általánosságban, a tech-house lejátszási listám van mostanában a legrojtosabbra hallgatva.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? 

G: -Sajnos azt kell nekünk is elmondanunk, hogy Magyarországra minden később jön és kevésbé elfogadott, mint nyugaton, ami új irányzat.

D: -Az EDM és társai érzésem szerint már kicsit haldoklik. A teljes eltünésig még van azért jó sok idő. De a folyamat már szerintem beindult abból kiindulva, hogy mondjuk 5 éve csak 1-2 stílus fordult meg egy fesztivál nagy színpadán, mára ez kb 4-5. A legnagyobbak is elkezdtek valami kis rétegzenét (trap, dnb, goa, techno) belecsempészni a szettjeikbe, mert az embereknek már nem elég az EDM/bigroom.