-Mi az első emléked a zenéről?

-Egyke gyerkőc vagyok, tesó híján jobb elfoglaltságom már kiskoromban sem volt, minthogy otthon rádiót hallgattam, felvettem számokat amik tetszettek, és utána összeválogattam kazettákra őket. Ez olyan ovis korszakban lehetett, tehát magát a zenét a kezdetektől imádtam. Baráti összejöveteleken igyekeztem kiharcolni, hogy azt hallgassuk amit én állítottam össze, később pedig a suliban már kezdetleges felszereléssel ugyan, de elkezdtem a dj-zést. Az első bakelit lemezeimet ’98-ban vettem, onnantól indult el komolyabban a gyűjtögetés, valamint a zenék összemixelése.

-Mikor kezdtél először zenét írni? 

-Vannak ugyan saját megjelenéseim, de maga a zene megírása sosem volt feladatom. Mint producer, beleszólogatok a dolgokba, hogy mit hogyan szeretnék, keresek kiadót, remix készítésre művészeket, szóval minden egyebet intézek inkább, csak ne kelljen szerkeszteni. :) Az első alkotás 2009-ben készült el, egy jó kis ütős house nóta formájában, amit c.Molle (Muzikfabrik) cimborámmal közösen alkottunk. Behatás tulajdonképpen nem ért, vele sokat zenéltünk együtt akkoriban, ezeket a bulikat Deep Lick esteknek hívtuk, és akartunk egy maradandót letenni az asztalra. Mindkettőnknek az első hivatalos megjelenése volt a track, így mérföldkő az életünkben.

Fotó: facebook.com/djernestc

-Melyiket élvezed jobban, zeneírást vagy a dj-zést?

-Az előző válaszomból szerintem kiderült, hogy a dj-zést jobban élvezem. Jóval előbb is kezdtem, az egyikben otthonosan mozgok, a másikban kevésbé. Mindkettőnek van melós része, és kellemesebb is. Sokan azt gondolják dj-zésnek hogy kiállsz az emberek elé, és zenélsz. Valójában az már csak a babérok learatása, amit mindenki szeret, és a 10%-a az egésznek. A szervezkedés, tárgyalás, esetenként hangfal pakolás, kapcsolattartás és keresés, gyakorlás, felkészülés, marketing!!!már olyan háttérmunka, amit sokkal nehezebb profin végezni, mint magát a zenélést egy bulin, pedig mindegyik nagyon fontos. Producerként hatalmas öröm ha valaki játssza a zenédet egy bulin, ha jó kiadónál tudsz megjelenni, ha látod hogy szépen fogy a lemez, no de előtte rengeteg munka előzi ezt meg, amihez már kevés embernek fűlik a foga.

-Mit használsz zeneíráshoz? 

-Belenéztem ugyan a Reason egy korai verziójába, próbálgattam a Cubase-t, Ableton-t, tanultam picit a Logic-kal művészkedni, de nem nekem való a zeneírás. Sok-sok időt, és energiát igényel, amennyit sajnos a jelenlegi életvitelem nem enged meg ehhez.

-Milyen eredményeket értél el, amire büszke vagy?

-Az évek alatt jó pár élmény, emlékezetes buli gyűlt össze a hátam mögött, ami számomra a mozgatórugója az egésznek. Konkrétan eredmény, amire büszke lehet lenni, az talán a Club Palace mixverseny első helyezés, soproni dj verseny második, egy zenei oldal internetes szavazásán országos 6. helyezés dj-ként, egy időben rendszeresen játszotta egy mexikói rádió a mixeimet, felléptem élőben az Ibiza Global Radio-ban, többször külföldi club-okban. Szerzeményeim fogalmam sincs hol hallhatóak jelenleg, a beatport-on, traxsource-onvan fent pár, amiket meg lehet vásárolni. Ja, és még egy történés, aminek nagyon örültem; amikor PaolaPoletto (Cadenza, Desolat), a saját szerzeményemet lejátszotta az aktuális Cadenzapodcast mixében, illetve tINI írt egy e-mail-t, amiben megdicsérte a track-et.

-Milyen stílusú zenéket játszol mostanában?

-Kiváló kérdés, a válasz már nehezebb. :) Valamilyen szinten disco-s is vagyok, hiszen a saját stílusom, stílusaim annyira szerteágazóak, hogy elég széles skálán tudok alkalmazkodni helyszínekhez, helyzetekhez, közönséghez. Köszönhető ez a hosszú évek gyűjtögető munkájának, és a bulikon szerzett tapasztalatnak. Korszakaim voltak; minimal, pumpin’ house, funk house, tribal, deep house, progressive house, trance, techno, tech-house, soulful house, szinte minden elektronikus zenei irány szerepelt már a terítéken. Így előfordult olyan, hogy hajnali 2-ig veretős techno-t játszottam az egyik rendezvény főidejében, 4 óra után pedig lounge témákat egy kávézós este lezárásaként. Az összefogó jellemzője a szettjeimnek az igényes vonal, nem játszom slágert, kommersz dolgokat. Mindegyik szettem átgondolt, elindul valahonnan, és megérkezik valahova. Szeretek belemászni közben mindenféle extrém stílusba, legyen az disco, vagy akár kísérleti minimal hangzás. Ami szintén lényeges, hogy nálam zene csakis bakelitről szólhat ’98-tól a mai napig!

-Szerinted fontos egy dj-nek zenét is írni?

-Egyértelműen fontos. Felgyorsult a világ, alig hallgatunk mixeket, nincs 1-2-3 óra végighallgatni valamit egyhuzamban. Pár perces track-ek alapján lehet hírnevet szerezni. Régen is volt erre példa, de mostanság már elengedhetetlen a saját zene, de lassan már a saját kiadó is. Persze nem mindegy hogy milyen, hol szerepel a ranglétrán. Egy rossz megjelenés többet árthat, mint használ.

-Hogy kerültél a dj-pultba?

-Lemezjátszót először 98-ban láttam egy soproni bárban, ahol be lehetett állni gyakorolni is. Az első nagyobb bulim a szigetszentmiklósi Club Speed-ben volt 99-ben, Sterbinszky-vel, Kühl-lel, és pár akkoriban nagy névnek számító hazai példaképemmel. Felejthetetlen élmény, és büszke vagyok rá, hogy rakhattam fel lemezt a magyar szcéna első elektronikus zenei bástyájában.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? 

-Az első ilyen Jaydee: PlasticDreams című himnusza volt, amit egy lemezboltban találtam, és nagyon örültem, hogy újra kiadták. Évekig hajkurásztam továbbá John Digweed kiadójának első lemezét, a Trend című filmből jól ismert Bedrock – HeavenScent bakelitjét. Egy komplett helyi haveri kör várta már a lemezt, és imádkoztunk, hogy a szilveszteri buliig megérkezzen a postával. Anno nem terjedt még el ennyire az internet, újat lehetetlen volt beszerezni belőle, használtan pedig szintén nehéz feladatnak bizonyult rávenni valakit, hogy adja el, de végül sikerült, meglett!!! :) Metro Area – Miuratrack-jét is sokáig kerestem, aztán egyszer egész véletlenül egy londoni lemezbolt kopottas polcán akadtam rá.

-Kedvenc dj, producer, kiadó, klub?

-Dj… Sokáig nem volt, aztán pár éve Sven Vath a favorit. Nem mondom, néha így is van hogy nem tetszik amit csinál, de nagy százalékban értelmes, okos szetteket hallok tőle. Zeneileg tetszik a világa, amikből válogat, jó pár lemezt vettem már meg azért, mert felhívta rá figyelmemet az öreg. Másrészt a bakelit fanatizmusát is osztom.
Kedvenc producer jelenleg azt gondolom hogy nincs, vagyis sok van. Ahogy változok, mindig másokat szeretek. Most ez a Cuartero-s, Waff-os, JamieJones-os house áll hozzám nagyon közel, órákig tudok építkezni ezekből a zenékből.
Kiadót szintén nehéz választani, talán a Moon Harbour az, amely mellett a kezdetektől kitartok, az első lemezt 2001-ben vettem tőlük, az utolsót pedig most fogom majd. :) A „miért”-re az a válaszom, hogy nagyjából ugyanabba az irányba mozognak amerre én is el szoktam indulni, ők is belecsíptek itt-ott a minimal-ba, volt egy deep időszakuk, voltak erősebb, már-már techno-s dolgok is, most pedig megállapodtak az érdekes hangokkal telepakolt house muzsikáknál.
Kedvenc hazai klub-om jelenleg sajnos nincs, nem is járok szórakozni a zenéléseken kívül. Külföldön az ibizaiSpace nálam vitt mindent, kár hogy bezárt idén. :(

-Legjobb buli, fellépőként és nézőként?

-Fellépőként az idei Büki Gyógy-Bor Napok, amely egy helyi, tizen x ezer nézőt vonzó fesztiválocska, ahol ez idáig elektronikus zene nem kapott helyet. Úttörőként megkaptuk a nagyszínpadot, és a szombat esti főidőt. A feldobott labdát ügyesen lecsaptuk, óriási hangulat volt, ahogy lejöttem a színpadról, már beszéltek is a szervezők a jövő évi lehetőségekről. Nézőként természetesen a mannheim-iTimewarp. Tavaly utaztunk el először rá kíváncsiságból, az ideire már kötelezőnek éreztük a részvételt.

-Milyen zenéket hallgatsz otthon?

-Otthon alig hallgatok zenét, barátok szettjeibe belekattintgatok néha, de semmi egyéb. A hallgatós igényeimet bőven kielégíti a napi szintű megjelenés válogatás, melynek kötelező jelleggel eleget teszek. Mindig, minden bakelit jelenést áthallgatok, nem maradhat ki semmi, vadászom a kincsekre.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? 

-Nagyon borúlátó vagyok. Lehet hogy öregszem? Valahogy régen más volt a kultúrája ennek az egésznek, tudtunk egy csapatként bulizni, jobban odafigyeltünk egymásra, kevesebb volt az elektronikus buli, de mégis magasabb a minőség. Nem a hangrendszerre gondolok, hanem az előbb említett emberi dolgokra. Az emberek elidegenednek egymástól, és ez kihat a zenére, bulizási szokásokra is. A mostani időszak egyértelműen az edm huszároknak kedvez, az igényes produkciók háttérbe szorulnak. Ok, persze hogy a kommersz nagyobb teret kapott régen is, de ennyi szemét nem jutott el hozzánk, mint most. Aki nem jár utána az igényes, értéket képviselő produktumoknak, könnyen azonosíthatja be az egész szcénát azzal, ami elér hozzá, tehát a futószalagon gyártott, igénytelen zenével. De lehet, hogy tényleg eljárt felettem az idő, és ezért látom ennyire vészesnek a helyzetet, és semmi probléma nincs. Viszont ha abból indulok ki hogy mi volt, és mi van most, a jövőre nézve aligha tudok pozitívot remélni. Adja Isten, hogy annyira azért nem lesz szar a világ, hogy ezt a mostani edm korszakot még vissza kell sírni.

Ernest C. TOP10 (2016 november):

1. Alex Bau – Illuse (CocoonRec.)
2. William Djoko – DirtyTalk (RushHourVoyageRec.)
3. Ninetoes – AllNight Long (Moon HarbourRec.)
4. Yousef& Harry Romero – ImBehindYou (HottraxRec.)
5. Waff – SickPleasureEp (Hot CreationsRec.)
6. Junior Sanchez / Jack Eye Jones – Cocaine Blues (IBZ Rec.)
7. VariousArtist – MaterialHeadsVol. 6 (Material Series Rec.)
8. Vince Watson. Frank Lorber – SpeakerFreaker/ L ObscureObjet(CocoonRec.)
9. Jimi Jules – Lost Love Ep (ZukunftRec.)
10. Lil Silva – Lines (George FitzgeraldRmx) (Good YearsRec.)

Diszkográfia:
– c.Molle & Ernest C. – Deep Lick Sound (Radiocity Records, 2009)
– Muzikfabrik & Ernest C. – We Love You (Crystal Sound, 2010)
– Balage Roeth feat. Linda Maron – The Butterfly Effect – Ernest C. Remix (Soundtribe Records, 2011)
– Ernest C. – The Lab Master (Rimoshee Records, 2012)
– Darko De Jan & Dany Cohiba – Zenky & Yulu – Ernest C. Remix (Adapt Recordings, 2012)
– Ernest C. & Balage Roeth – We Are Against The Moon (Kiko Records, 2012)
– Ernest C. & Balien – Gracias No Tengo Hambre (Muzicasa Recordings, 2013)
– Peter Makto & Gregory S. – Estrella – Ernest C. Remix (Muzicasa Recordings, 2013)
– Ernest C. – Namibia (Southpark Records, 2013)
– Ernest C. & Balien – Dancing Camel (Kiko Records, 2013)
– Ernest C. – Atentie, Produs Fierbinte (My Choice Recordings, 2014)

Fotó: facebook.com/djernestc