– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

– Két fontos momentum is volt az életemben, amit itt megemlítenék. Az egyik, hogy 97-ben egy barátomtól kaptam egy kezdetleges zeneszerkesztőt, a Fastracker II-t. Elkezdtem hát szerény általános iskolai tenorkürt órákon felszedett zenei tudásommal hegeszteni a “zenéket” és rögtön rájöttem, hogy ez igazán jó szórakozás. A másik jelentős pont a középiskolába kerülés volt. Épp, hogy csak beilleszkedtem az új környezetbe, máris egy új világ nyílt meg előttem egy osztálytársnak köszönhetően. Ő ismertetett meg számos zenei stílussal, a downtempo-tól, a breakbeaten át a drumandbassig. Ha jól belegondolok, volt még egy élményem, amit soha nem fogok elfelejteni. Valamikor 2000 körül lehetett, talán egy szerdai napon, amikor lekeveredtünk a Jailhouse-ba, a Tűzoltó utcában és valami olyat hallottam, amit előtte soha. Teljesen magával ragadott azonnal a zene, csak kapkodtam a fejem. Mint később rájöttem, ez volt az első találkozásom egy, a későbbiekben számomra meghatározó műfajjal, a breakbeattel.

– Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád? És most?

– Régebben: Adam Freeland, Evil Nine, Bad Company, Chemical Brothers, Daft Punk, Orbital, Leftfield, és mostanában: Jon Hopkins, The Herbaliser, Dj Krush, Royksopp, Unkle, Bonobo, Four Tet, Borka FM, Dave Tipper. Nehéz kérdés, mert mindig nagyon szerteágazó volt a zenei érdeklődésem.

– Mikor és hol DJ-ztél először? Hogy kerültél a lemezjátszó mögé?

– A kétezres évek eleje-közepén csináltunk bulikat, főleg vidéken, ahol zenéltem. Utána egy jó pár évig nem foglalkoztam a dj-zéssel, végül 2016-ban, egy Blast from the Past bulin ismerkedtem meg személyesen Retroiddal, majd ugyanabban az évben Inzerttel is. Ők akkoriban kezdtek Fragment néven rendezvényeket szervezni (akkor még DSH-el karöltve) és nyáron már pult mögött is találtam magam egy matiné eseményen.

– Hogyan írnád le a zenét, amit játszol? Milyen stílusú zenéket játszol mostanában?

– Mostanában leginkább saját, Fragment és Upment rendezvényeinken zenélek és többnyire breakbeatet, electrot, glitchet, és egyéb középtempós törteket játszok. De a funkkal átitatott elektronika is közel áll a szívemhez. Illetve a közeljövőben tervezek újra visszakanyarodni a kezdetekhez és drumandbass-t is rakni.

– Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? Hogy jutottál hozzá/hol szerezted?
– Ez nagyon régen volt, talán 2000 vagy 2001 az év. Akkor sikerült kedvező áron hozzájutni 20-30 DnB lemezhez egyben, és teljesen a bűvöletében voltam akkor. Bad Company Inside The Machine albuma és Book of the Bad I, II. Ezek meghatározó hatással voltak a zenei ízlésem formálódására.

– Szerinted fontos egy dj-nek zenét is írni? Ha igen, miért? Ha nem, miért?
– Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, lelki alkatának megfelelően, hogy melyik oldalra helyezi a hangsúlyt. Más személyiségjegyek előnyösek, ha ki akarsz állni az emberek elé és zenélni nekik, figyelni rájuk, alkalmazkodni olykor és megint más, amikor magad vagy a stúdióban és befelé fordulsz, hogy inspirációt gyűjts. Nem ebből élek, így nem vagyok kényszerhelyzetben e tekintetben, de tény, hogy jobbak az esélyei egy producernek, ha közben dj tevékenységet is folytat. Én szerelemből zenélek, fiatal koromtól kezdve hobbi, kikapcsolódás és így az életem szerves része lett az alkotás.

-Kedvenc dj-d, miért? Kedvenc producered, miért? Kedvenc kiadód, miért? Kedvenc hazai és külföldi klub, miért?
– Nem tudok egyet kiemelni. Lehetetlen. De ha muszáj választanom, akkor megemlíteném Dave Tippert, aki számomra egy modern kori zseni. Olyan valaki, aki mindig megelőzi korát, egy stílusteremtő. Ugyanígy tekintek Dj Krushra is, mindig úgy várom a fellépéseit, mint kisgyermek a karácsonyi ajándékok kibontását. Közel jár a tökéleteshez számomra Dj Ollie Teeba a The Herbaliserből, aki hip-hop a jazz és a funk határait feszegeti sokszor. Hazai viszonylatban Karányi, 9b0, Cadik, Inzert, akiket bármikor szívesen meghallgatok, de sorolhatnám a végtelenségig. Kedvenc kiadónál három név van jelenleg a fejemben. A Rune Recordings és a Retroid nevéhez fűződő Ego Shot Records nagy kedvencek, mert képesek voltak tartani a színvonalat breakbeat megjelenésekben egy olyan időszakban is, amikor a stílus az undergound elektronikus zenék között is rendkívülimód visszaszorult. Új kedvencek között pedig a friss és fiatalos, szintén középtempós törtekre építő Kiosek Records foglal helyet.

– Legjobb buli?

– Fellépőként a legjobb élményem egy szabadtéri Upment buli volt tavaly nyáron a Duna partján, ahol egyik régi példaképem, Erká előtt játszhattam. Nézőként pedig megint nem tudok választani. Ha megpróbálom felidézni életem legmeghatározóbb zenei élményeit, akkor ez a három mindig felvillan előttem: Adam Freeland a régi-régi West-Balkánban, a gáton 2001-ben egy csütörtöki napon bemutatja az On Tour albumát itthon, majd a szett után lejön az emberek közé bulizni és mindezt 15 éves kis suhancként megélhettem. Aztán régi álmom vált valóra, amikor átélhettem, milyen egy Orbital live show és végül Dj Krush Balaton Soundos szettje 2011-ben.
– Milyen zenéket hallgatsz otthon?

– Mindent. Mindent is! Teljesen hangulatomtól függ, hogy épp egy kis Crystal Methodos savra vágyok, egy megnyugtató Zero Seven-re, vagy épp valami funkosabb témára. Akusztikus és elektronikus zenét egyaránt hallgatok otthon. Nem szeretem keretek közé szorítani a zenét. Közhelyes mondás, hogy csak, jó meg rossz zene van, de igaz. Mindig az embert keresem a zene mögött. Ezért például kevésbé kedvelem az olyan stílusokat, ahol már inkább technikai sportként tekintenek az alkotásra. Szükségem van az összhangzatokra, harmóniákra, diszharmóniákra, zeneiségre.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? 

Breakbeat. Jelenleg a műfaj népszerűségén bőven lenne mit javítani. Manapság alig hallgatnak az emberek breaket, a fiatalok pedig nem igazán ismerik a műfajt. Számomra egyébként ez egy anomália. Ha az ember végig gondolja, hogy milyen tört műfajok vannak és ezek közül melyek népszerűek, akkor arra jut, hogy mindenféle tempóban található több stílus. Egészen 70-80 BPM-től, a dubsteptől, a trap-en át, glitch, experimental, garage, ghetto funk, drumandbass és ezek mindenféle mutációja, keresztezése pörög a köztudatban. Mi az az egyetlen sáv, ami szinte teljesen kimarad? A középtempós törtek, a breakbeat, az electro és ezek alfajai. 130 BPM környékén egy űr tátong jelenleg. Mi ezt képviseljük. Nekünk ez a szerelem.

– Mikor kezdtél először zenét írni? 

– 1997-ben kezdtem el ismerkedni ezzel a világgal. 2000 környékén ismertem meg a Reason nevű programot és főleg breakbeat és drumandbass zenéket készítgettem, akkor még nagyon kezdetleges szinten. Akkoriban élte a breakbeat a fénykorát és jobbnál jobb bulik követtek egymást itthon. Volt honnan inspirálódni.

– Előbb zenéket írtal vagy dj-ztél? 

– Először a zeneírás lett része az életemnek és a mai napig ez áll közelebb a szívemhez, tekintve, hogy inkább introvertált alkat vagyok, még hogy ha sokszor nem is tűnök annak. Az az igazi élmény számomra, mikor leülök reggel a gép elé, elkezdek dolgozni és teljesen belemerülök, szinte elveszek az alkotásban és észre sem veszem, hogy közben éjfél lett.

– Mit használsz zeneíráshoz? 

– 20 év alatt volt a gépemen már Buzz, Reason, Cubase. Jelenleg Ableton Live-ban dolgozok, mellette pedig az asztalomon pihen egy Arturia Minibrute, egy Elektron Analog Rytm, és egy félmoduláris Make Noise 0-Coast és természetesen egy megfelelő hangkártya is kell a rendszerhez, ami nálam egy Rme Fireface UCX. Az Abletont kellőképpen felhasználóbarátnak gondolom, és jól szól, bár vannak tulajdonságok, amikben a Cubase-t jobban kedvelem.

– Hogyan kezdesz neki egy dal remixelésének? 

– Ahogy az élet hozza. Volt, amikor megkerestek, van, amit remix pályázatra készítettem, és van, amit csak úgy saját szakállamra csináltam, mert megszereztem az acapelláját a dalnak. Azzal szoktam kezdeni, hogy megkeresem, melyik eleme ragad meg legjobban a szerzeménynek és a köré kezdem el építeni a saját variációmat. A groove-ot és a basszust általában magam szoktam írni hozzá, ritkán tartom meg az eredetit, de nincs erre sem aranyszabály. Általában jelentősen megváltoztatom a dalt, saját képemre formálom és viszonylag kevés elemet tartok meg az eredetiből.