-DJ neved? / csapatod neve és amit tudni kell róla?
-A több mint két éve működő Ghetto Bazaar csapat tagja vagyok, egyben a
ghettobazaar.com társszerkesztője. Az a célunk, hogy a magyar fülekhez
és lábakhoz is eljuttassuk azokat az iszonyat seggrázós, harmadik
világból származó partizenéket (baile funkot, kudurót, cumbiát, UK
funky-t, afrotech-et, kwaitót, 3ball-t stb.), amelyek az elmúlt években a
nyugati parketteket is megfertőzték.

-Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
-Gyerekkoromban (ami a 80-as évekre esett) volt pár Pink Floyd lemezem.
Aztán jött a kazettakorszak, ezres nagyságrendben voltak
hardcore/punk/industrial/jazz/noiserock stb. zenéim. Amikor beálltam a
dj-pult mögé, akkor iszonyatosan rágyógyultam a lemezgyűjtésre, 
mindenevőként igazi freestyle gyűjteményt halmoztam fel, aminek a felét –
az egynyári nu-jazz vagy breakbeat slágereket – ma szívesen kidobnám,
de klasszikus jazzlemezeket ma is szívesen veszek meg bakeliten.

-Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád? És most?
-Kezdetben a big beat vagy a nu-jazz mozgalom hangmintaőrültjei, aztán a 7
inches funklemezek, ma pedig a harmadik világ – az italodiszkón edzett
európai fülnek – sokszor primitívnek tűnő hangzásai. Elképesztő, a drum
and bass-ben sem tapasztalható energia árad  pl. egy angolai kuduro
számból, de az is meglepő, ahogy a mexikói tinik nyúlnak a saját folk
hagyományaikhoz, amikor az ottani 140BPM-es újelektrót tekerik. Jó
látni, napról-napra követni azt a zsezsgést, ahogy Afrika vagy
Dél-Amerika tinédzserei a szemünk láttára rajzolják át a világ zenei
térképét.

-Mikor és hol DJ-ztél először? Hogy kerültél a lemezjátszó mögé?
-Úgy emlékszem, 2001-ben a régi Cha-Cha-Chában meg a korai belvárosi
romkocsmákban játszottunk délutánonként háttérzenét, aztán a Citadellán
rendeztünk nagyobb bulikat.

-Hogyan írnád le a zenét, amit játszol?
-Túlfűtött, szuperszexi, provokatív. Az elmúlt két évben tulajdonképpen
csak a Ghetto Bazaar által push-olt globális partizenét játszom. Nagyon
szeretem dancehall-lal, reggaetonnal vagy cumbiával felvezetni a partit,
a Magyarországon először általunk játszott 108BPM-es moombahton is
hálás, de a mi világunk azért az ütősökkel, szétszabott vokálokkal,
etnikus mintákkal és vartyogással megküldött 130BPM-es seggrázás.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? Hogy jutottál hozzá/hol szerezted?
-Arra már nem emlékszem, hány Gilles Peterson vagy Solid Steel
rádióműsorban lenyomott CD-R lemezmegjelenésére vártunk annak idején fél
éveket. Arra viszont emlékszem, hogy ma, az mp3 korszakban – amikor a
kiírás után 5 perccel a tiéd a Mexikóban készült szám 320-ban – is
vannak meglepetések. Például egyik kedvenc londoni funky-bashment
brigádom, a Warrior One készített egy fullos remixet az Incredible Bongo
Band Apache-jából, ami csak lemezen jött ki, és mindenki hónapokig
várta, hogy rátehesse a kezét.

-Kedvenc DJ/előadó/kiadó?
-Egy Uproot Andy, Hugo Douster vagy Dave Nada szettre bármikor
beneveznék, a producerek közül a mexikói Toy Selectah mindenki előtt egy
lépéssel jár. A kiadóknak egyre kisebb jelentősége van, szóval inkább
Soundcloud és blogok.

-Legjobb buli, fellépőként és nézőként?
-Az idei Szigeten a tavalyi teljesítményünket is felülmúltuk, amikor a
Reggae Színpad és Világfalu helyszínen tulajdonképpen mi voltunk a
2011-ben aktuális „világfalu”. A Ghetto Bazaar számára nagyon jól
működtek még a Corvintetős bulik, de a leghálásabb közönséggel évekkel
ezelőtt a Freestyle Furioso vendégeként a bécsi múzeumnegyedben
találkoztam. Arra egyértelmű a válasz, hogy nézőként az az 1999-as Jon
Carter (Monkey Mafia) buli volt a csúcs a PeCsában, amikor eldöntöttem,
hogy én is ezt akarom csinálni.

-Milyen zenéket hallgatsz otthon?
-Ha nem az új megjelenéseket pörgetem, akkor 60-as évek: jazz, blues vagy
pszichedelikus rock. Azok közül, amit buliban is játszom, egyértelműen a
cumbia a szerelem.