Egy tetoválás akkor szép, ha egyedi, saját elképzelés valósulhat meg, amely semmilyen irányzatot, vagy divatot nem követ. Ezért nem lehet ebben a témában divatról beszélni, de azért néha megfigyelhetőek vonulatok, amelyek végig kísérnek egy időszakot.
Egy tetováló életében fontos, hogy az, amit alkot az elégedettséget váltson ki a tetoválás viselőjéből, ezért minden munkát egy beszélgetés előz meg, melyből ki lehet szűrni, a még nem létező elképzeléseket is.
“Leülök, beszélgetek az ügyféllel, általában saját elképzelésekkel jönnek be, de van olyan is, aki csak valamit szeretne, belőle ki kell szedni, hogy mit is akar valójában. A legszebb az, amikor úgy jön be valaki, hogy nincs elképzelése, és egy két perces beszélgetés alatt legalább három olyan ötletet mond, amit tulajdonképp észre sem vesz, ebből ki lehet hozni a maximálist.” – mesélte Szunyogh László, tetováló művész.

Az, hogy ki mit varrat magára teljesen egyedi, bár nőknél a keresztcsont-tetoválás elég gyakori, sőt, csak nők viselnek ilyet, de ugyanakkor ők azok is, akik kevésbé vállalnak be például egy egész kart, vagy egész hátat. Noha azért van erre is példa, nem jellemző, ők inkább a kisebb egyszerűbb mintákat kedvelik. Néha megfigyelhető, hogy valaminek a mintájára akarnak tetováltatni, ilyen volt az Alkonyattól pirkadatig című film időszaka, akkor kezdett hódítani a tribal, illetve a nyakra ívelő minta, akkoriban mindenki ilyen motívumokat, illetve ilyen módon varratott magára. Ez elég hamar távozott is a köztudatból. Azóta nem nagyon van divat. Mivel a tetoválás öltöztet, ezáltal sok ember hord különböző „ruhákat”, olyan ez, mint ha mindenki magának tervezné és varrná a ruháit, és nem létezne két egyforma darab. Valahogy így lehet elképzelni a tetoválásokat, nem létezik két ugyanolyan, hasonló esetleg, de az is inkább csak azért, mert ugyanazon a helyen van. Maga a tetoválás nem lehet divat, hiszen, ha az lenne, elveszíthetné egyediségét és kifejező erejét.

-Határozott elképzeléssel szoktak betérni hozzád?
-Az emberek magukra tetováltatnak, maguknak tetováltatnak, és csak ők tudják az igazi jelentését annak a mintának, mintáknak, amit hordoznak. Néhány ember van, aki csak azért tetováltat, mert kell neki, és nem hordoz magában más tartalmat. Vannak, akiket emiatt nem vállalok.

-Miért?
-Mert, ha valaki úgy jön be, hogy se elképzelése, sem igazi szándéka nincs, akkor nem is akar tetoválást, csak valakinek a rábeszélésére varratna. Azért mert a haverodnak van, nem biztos, hogy te is akarsz egy mintát életed végéig viselni, ezeket a beszélgetések folyamán ki lehet szűrni, és őket nem vállalom, ha kikristályosodik benne, hogy mégis szeretne, akkor visszajön, ilyenre is volt már példa.

-Van még olyan, amit nem vállalsz?
-Persze, az ilyesmi a mintától is függ, nem varrok fel olyan dolgokat, amelyek az értékrendembe nem férnek bele, hiszen nem csak a viselő és a minta létezik, minden munka mögött ott vagyok én is, tehát benne is. Emellett vannak olyan helyek is, amiket nem vállalok. Nem varrok például arcot, vagy fiatal nők, lányok hasára, hiszen ha várandós lesz, akkor a bőr nyúlásával elnyúlik a minta, és soha nem lesz már kivehető, hogy mit is ábrázolt anno. csak egy hatalmas paca marad meg az ilyenekből, eltüntetni meg csak újabb tetoválással lehet, ha egyáltalán lehet. Emellett vannak olyan helyek, ahol a bőr nem képes a minta megőrzésére, ilyenek az ujjbegyek, a lábujjak, a tenyér. Ott a kezelése is lehetetlen szinte, és akármit is csinálsz, egy idő után szó szerint szétfolyik.

-Sokan jönnek javítani?
-Sokan, de azt lehet mondani, hogy az új tetoválások, illetve a javítások egálban vannak. Többen jönnek ide visszajárók, akiknek nem javítás kell, hanem valami folytatás, egy kis kiegészítés, toljunk ide „egy kis ilyet, egy kis olyat” jellegűek vannak inkább, ha valakinek már van egy legkésőbb tíz éven belül úgyis lesz több. Nem azt mondom, hogy ez száz százalék, de kivétel erősíti a szabályt. A régi tetoválásokat eltüntetők is vannak azért szép számmal, de nem eget rengető.

-A tizenéveseknek szülői engedély kell hozzá, hogy tetováltassanak…
-Ez az a kor, amikor a fiatalok ízlése napról-napra változik, ma bejön, hogy szeretne, egy halálfejet a vállára, lehet, hogy holnap már eszébe sem jutna, ezért velük többet kell foglalkozni, mielőtt megkezdődik a munka.

-A fiatalok elég leleményesek, hogyan ellenőrzöd, hogy valójában a szülő adott rá engedélyt, és nem egy haverja?
-Általában környékbeliek jönnek be, akiknek biztos, hogy ismerek egy hozzátartozóját, ha nem vagyok benne biztos, hogy valóban az ő engedélyével jött be ide, akkor egyszerűen felhívom, bár ilyesmire még nem volt szükség. A fiatalok félnek egy kicsit, így szülővel, vagy kísérővel térnek be. Ránézésre ki lehet szúrni, hogy ki kamuzik.

-A tetoválás fáj, de van, akiknek már nem, vagy csak kevésbé, ez sok mindentől függhet.
-Mindenkinek fáj, hiszen tűk szurkálják keresztül a bőröd, aki azt mondja, hogy nem fáj, az nem mond igazat. Itt nem egy tű szúr egyszerre, hanem minimum három-négy, de inkább még több. Sok dologtól függ, mennyire fáj, van, amikor nagyon, van, amikor kevésbé. Találkoztam már olyannal, aki többször jött vissza hozzám, egészen pontosan négy hónapig dolgoztam rajta, mire kész lett, volt olyan hogy négy órát simán kibírt, de olyan is, hogy egy óra múlva feladta. Nagyban függ a hangulattól, hiszen, ha rosszkedvűen térsz be, akkor a fájdalom küszöböd is lejjebb esik, így kevesebbet bírsz ki, de ha jó kedved van, akkor bírod rendesen. Függ attól is, hová kerül a minta, egy vádli, vagy egy csukló ezerszer rosszabb, mint egy hát, vagy felkar, sokkal több idegvégződés, véknyabb gyengébb bőr, ilyesmik befolyásolják.
A tetoválásokhoz azonban az árnyoldal is hozzá tartozik, ugyanis attól függetlenül, hogy lassan már mindenkinek van, még mindig negatív sztereotípiákat hordoz magában. Bizonyos munkahelyeken megválogatják, hogy kit vesznek fel ez alapján is. Ha két ember ugyanolyan képességekkel jelentkezik egy állásra, akkor azt fogják felvenni, akinek nincs varrása, de az is igaz, ha olyan helyen van, ami az adott munka szempontjából nem zavaró, vagy könnyen eltakarható, akkor nem okoz gondot a munka megszerzése során. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy szeretne-e tetováltatni, avagy sem, és ha igen, akkor milyen módon.