Megszoktuk már az új Bond arcot, hát vágjunk is bele a közepébe, ahogy a film nyitókockái is ezt tették. Az első pillanattól kezdve feszes, gyorsvágású, piff-puff, dirr-durr, autós üldözés és akciójelenet pörög a vásznon. Na, hiszen, akkor ez izgalmas lesz. De nem, néhány perc és már el is csitult minden, majd egy újabb akciójelent következik, kicsit elnyújtva és persze hihetetlenül, de ezen is túl leszünk. James Bond hihetetleneket ugrik, minden csodakütyü nélkül. Igen, a gravitációval ellentmondásba kerül többször is, de ez mit sem zavarja őt, a nézőt annál inkább.



Miután az első akciójelenetek lezajlottak, a film csitul és előtérbe kerülnek a szereplők. A high tech-kel együtt eltünt Bond sármja, nem iszik már vodka-martinit felrázva, helyette valami ütős kutyulmányt. Olga Kurylenko gyönyörű Bond lány, jobban alakított Hitmen-ben, bár az sem volt egy drámai mű, de itt szegénykém, csúfosat bukott. Az összes többi szereplővel együtt, beleértve a borotvaéles állú Daniel Craiget is. A színészi játék rosszasága egy dolog, de a forgatókönyv, a szövegkönyv, a rendezés, a drámai pillanatok elhelyezése, mind-mind csapnivaló. A dialógusok bűnrosszak, néha kéne röhögni azt érezzük, de leginkább akkor, amikor a szereplők egydimenziós változata erőlködik, de nagyon. Szóval kínunkban, abban lehet.
Nos, akkor nézzük mégis miben erős a film. Az előzetesek és a beharangozók alapján a következőkre számítunk: minden eddiginél erősebb akció, realisztikus ábrázolásmód. Na, nem, ezek nem történtek meg. Ha akció, ha trükközés, ha emberi tűrőképesség feszegetése hitelesen, akkor százszor inkább a Bourne-sorozat. A Quantum csendje onnantól kezdve rossz, ahogy az ember lefordítja a címet, ráadásul a karakterábrázolás és azoknak a beszéltetése ostoba, a számítógépes tuning a jeleneteken, pedig túlzás. Nem szoktuk, de legyen: tízből kettő, de csak a név miatt.