Az első reakciókat olvasva úgy tűnik, az LMBTQ közösség ki van akadva. Ki van akadva, mondván, hogy ábrázolhatja a Coming Out a homoszexualitást gyógyíthatónak, hiszen az nem betegség. Muszáj védelmembe vennem a forgatókönyvet is jegyző Orosz Dénest, aki a filmben éppen azt álítja, hogy Erik (Csányi Sándor) „kimelegedése” a betegség, amit egy fejsérülés okozott. A szereplő szájából többször el is hangzik, hogy szeretne megint normális lenni. Ettől persze még tény, hogy a nézők többségének – pláne az előzetest látván – pont az ellenkezője jön le, és innentől kezdve teljesen mindegy, Orosz mit akart mondani, ha az nem jutott el a közönséghez. Hogy ez csak egy elhanyagolandó részlet, hiszen a film egész végig szerethetőnek ábrázolja a melegközösséget? Hát ez az az alapkő, ami eldönti, hogy a Coming Out melegbarát vagy melegellenes filmként vonul be a magyar filmtörténetbe – és így tekintve a kérdést, az messze túlmutat önmagán.

Nehéz a Coming Outot nem a fentiek tükrében nézni. Hiába ülnek a poénok, hiába jók az alakítások, ha közben a film kártékony, ha visszájára sül el a szándék – ha visszanyal a fagyi. Bár a Coming Out valójában nem az első magyar melegfilm (gondoljunk csak a Nincsen nekem vágyam semmire például), de az első olyan közönségfilm, ami a témát széles rétegekhez juttathatja el – nem mindegy hát hogyan.

De próbáljunk meg magára a filmre koncentrálni. A történet szerint Erik (Csányi Sándor) éppen készül elvenni barátját, Balázst (Karalyos Gábor), amikor egy baleset következtében bevágja a fejét, és azt követően a nőkre, azok között is a csinos doktornőre (Tompos Kátya) bukik. Az ország első számú melegjogi aktivistájaként azonban nem engedheti meg magának a pálfordulást, így elindul egy hazudozással és zsonglőrködéssel fémjelzett kettős élet.

Orosz Dénes nem először nyúl a romantikus komédia műfajához, s bár a Poligamynál sokkal jobban sikerült darabot rakott össze, még mindig nem sikerült tökélyre fejlesztenie a receptet. Az elmozdulás a sablonok felé most kivételesen jót tett, sokkal gördülékenyebb, sokkal élvezhetőbb filmet kapott a közönség. Gondból azonban akad bőven. Kezdjük a heppienddel. Egyrészt Csányi és Tompos között nem igazán működik a kémia, a tűzijáték helyett végül csak egy tessék-lássék egymásraborulást kapnak így a nézők. Másrészt Karalyos Gábor olyan szinten lejátszik mindenkit annyira szimpatikussá téve Balázst, hogy nincs ember (csak aki homofób ugyebár…), aki ne azért drukkolna, hogy mégiscsak ő vigye haza Eriket.

A cikk folytatása ITT!